építészet
2009. 05. 06.
Mies van der Rohe-díj: Kis Péter a legjobbak között
Az Európai Unió (EU) kortárs építészeti elismeréséért, a Mies van der Rohe-díjért versengő több száz építészeti projektből a legjobb 45 épület közé került a Kis Péter Építészműterme Kft. által tervezett, fővárosi Práter utca 30-32. alatti önkormányzati lakóépület, így az iroda munkája szerepelhet a díjhoz kötődő vándorkiállításon és annak katalógusában.
Az 1987-ben létrehozott elismerést, amely 60 ezer eurós (több mint 17 millió forintos) pénzjutalommal jár, kétévente ítélik oda, a díjra a megelőző két esztendőben befejezett projektekkel lehet pályázni. A 2009-es kiírásra 7 magyar építésziroda nyújtotta be egy-egy munkáját.
A díjazott alkotásokból, valamint a zsűri által kiválasztott további projektek terveiből egy szeptembertől látható vándorkiállítást is összeállítanak, melyen Kis Péter mellett olyan jelentős építészek munkái láthatók majd, mint Jean Nouvel, Santiago Calatrava vagy Zaha Hadid.
Mint Kis Péter elmondta, a Mies van der Rohe-díjat az egyik legjelentősebb európai építészeti elismerésnek tartja. Az építész hozzátette, a Práter utcai projekt terveit meghívták az Ugo Rivolta Európai Építészeti Díjra is, melyen 2003 januárja és 2008 decembere között elkészült szociális célú épületek tervei vehetnek részt az EU 27 tagállamából és Svájcból.
Az Európai Bizottság és a barcelonai székhelyű Mies van der Rohe Alapítvány által létrehozott díj célja, hogy elismerje az építészet területén született kiemelkedő alkotásokat, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy az európai szakemberek milyen fontos szerepet játszanak az új elképzelések és technológiák kifejlesztésében. A díjra független szakértők, az Európai Építésztanács (Architects, Council of Europe) tagszervezetei és más nemzeti építész szövetségek javasolhatnak projekteket.
Ludwig Mies van der Rohe (1886-1969) német származású amerikai építész, a modern építészet jelentős képviselője volt. Az I. világháborúban a Balkánon épített utakat és hidakat, majd a weimari köztársaság idején több modernista csoporthoz csatlakozott. Berlinben 1921-ben El Liszickijjel megalapította a G. csoportot; már
ekkori terveit is az acél és az üveg uralta.
1930-ban a Tugendhat-házat tervezte Brnóban, s új típusú lakóházakat Stuttgartban. Ekkori legismertebb műve az 1929-es barcelonai világkiállítás német pavilonja volt, a berendezéshez tartozó csővázas székeit Barcelona-székként ismerik.
1930-ban ő lett a Bauhaus igazgatója. 1937-ben az Egyesült Államokba települt át, s a chicagói Armour Építészeti Főiskola igazgatója lett. Az intézmény épületeit is ő tervezte. Chicagóban több magasházat épített, New Yorkban Philip Johnsonnal együtt készítette el a Seagram Building terveit. Az 1960-as években tervezte a mexikóvárosi Bacardi-házat, a baltimore-i One Charles Centert, a chicagói Federal Centert, a washingtoni Nyilvános Könyvtárat és egyik legszebb épületét, a berlini Új Nemzeti Galériát.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
További írások a rovatból
építészet
Beszámoló a 18. Velencei Építészeti Biennáléról
