A Kalligram Kiadó vezetője elmondta, hogy az író első két könyve még novelláskötet volt: a Teniszlabda 1970-ben, a Hűtlenek 1979-ben jelent meg, majd az 1981-ben napvilágot látott Éleslövészet című regényével került be a köztudatba.

"Az Éleslövészet című regényében a kisebbségi létezést, amelynek korábban tragikus és realista narratívája volt, felbontotta és - belevonva az abszurd és a groteszk elemeket - ironikus távlatból mutatta meg annak a csehszlovákiai magyar írónak a helyzetét, aki nem akart kisebbségi író lenni" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ez a regény nagy sikert aratott Magyarországon, erős recepciója volt.

A Kossuth- és József Attila-díjas alkotó művei hatottak nemcsak a magyar, hanem a kortárs szlovák irodalom új nemzedékére is. Minden jelentősebb művét lefordították szlovák nyelvre, Grendel Lajost mind a két nyelvterületen tisztelték - mutatott rá.

Kiemelte, hogy a nagy műveltséggel rendelkező alkotó megírta a 20. század magyar irodalomtörténetét, de jó ismerője volt az angolszász irodalomnak is. Termékeny íróként nem ugyanazt az utat járta be, mint a magyarországi újító irodalom. Tradicionálisabb elbeszélésformákhoz nyúlt: New Hont-sorozatában például inkább a mikszáth-i hagyományhoz fordult - tette hozzá.

Három nagy író volt a mestere: Krúdy Gyula, Mészöly Miklós és Bohumil Hrabal, akinek a mintáit szuverén módon ötvözte műveiben. Négy hét az élet című, 2011-ben megjelent regénye, amely a polgári hagyományok "felporladásával" néz szembe, tragikus pillanatban jelent meg. Ekkor kapott szélütést az író, aminek következtében elvesztette beszéd- és írásképességét. "De nagyon szívós munkával ismét megtanult írni és beszélni" - hangsúlyozta Mészáros Sándor, hozzátéve, hogy betegsége miatt a későbbiek során Grendel Lajos kevés közszereplést vállalt.

Utolsó művei tragikusabb hangvételűek voltak. Az utolsó pillanatig voltak tervei és az írás jelentette számára az egyetlen menedéket - hangsúlyozta Mészáros Sándor.