Berlini múzeumokban, könyvesboltokban és turistahelyeken sétálva világossá válik, hogy a város milyen jól alakította a Fal lebontása óta a saját városképét, imázsát. A meghívásra vagy kíváncsiságból odaérkező, hosszabb-rövidebb ideig a városban dolgozó fotóművészek sorozatait nézegetve egy nagyon határozott és erős anyagot kaphatunk a város múltjának ikonikus időszakairól, helyszíneiről, a város önképéről - a számtalan fellelhető album és kiállítás segítségével. Ez persze fontos a turizmus szempontjából, de ad egy öngerjesztő energiát is a városnak; a Made in Berlin címke a berliniek számára is különleges jelentéssel bír, egy erős hangulati tényező.

A Nagyváros brand című kiállításban megpróbálják felvillantani ezt az erős hangulatot, amit Berlin (többek) között sugall: Sibylle Bergemann a 70-es, 80-as években készült kelet-berlini városfotóival, életképeivel szerepel a kiállításon; Ute Mahler és Werner Mahler pedig a Külvárosi Mona Lisák portrésorozatával. 

Bergemann kelet-berlini jeleneteit a hetvenes évektől a Fal lebontása utáni időkig, a kilencvenes évek elejéig tartó időszakból válogatták. Nemcsak a történelem ismeretében megrázó nézegetni ezeket a szomorú és komor képeket egy leigázott és szétszabdalt városról; beletörődött lakóiról, vádló tekintetű vagy groteszk maszkos kisgyerekekről. Lehet egy fotón a szocializmus dicsőségét megörökítő új lakótelepnegyed; az előtérben elszántan gyomláló néni azonnal megkérdőjelezi azt. Mindenféle előzetes ismeret nélkül is érzékeljük a kétértelműséget, az iróniát, a szomorúságot, amit Bergemann képes a fotóiba sűríteni.

A kiállításon Ute Mahler és Werner Mahler művészektől közös munkájukból, a Külvárosi Mona Lisák című sorozatból válogattunk portrékat. Nagyvárosokban, mint Berlin, Reykjavík, Liverpool, Minszk vagy Firenze fiatal nőket kerestek, akiket érdekesnek találtak és felkérték őket, hogy lakóhelyük környékén lefényképezhessék őket. A hátterek a sokszor egyforma, beazonosíthatatlan elővárosok (amelyek nagy méretben is kiállításra kerültek az arcképek mellett), a lányok öltözete egyszerű, de a klasszikus festményekről ismert kéz- vagy fejtartás és a fekete-fehér színvilág miatt időtlen hatása lesz a hétköznapi portréknak.

A Fortepan budapesti városképeinek sikere megmutatja, hogy a mindenki által ismert városi helyek egy adott történelmi korból milyen másnak, ijesztőnek vagy nosztalgikusnak hatnak összevetve az aktuális képpel; egyáltalán, milyen erős emocionális töltettel bír - különösen igaz ez, ha a bemutatás művészi, vizuálisan erős megfogalmazásban történik.

Kár, hogy Budapestről nincs ez dokumentálva, kiadva, vallják a szervezők. Időnként előkerülnek sorozatok egyes művészek életműve kapcsán, de nem helyspecifikusan vagy tematikusan. A kiállítást ennyiben témaindítónak szánják; egy kutatási projektet kezdeményeztünk Budapest saját identitásának vizuális kifejezésére. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet alapszakos hallgatóinak kutatási projektje, az Ön itt áll! - Budapest művészeti koordinátái 1968-1993 címmel a városi térhasználatról szól, az ebben az időszakban készült művek; akciók, performanszok, helyspecifikus installációk, videóművek és fotósorozatok felhasználásával.

Ön itt áll! című kutatási projekt

A rendszerváltás előtti években Magyarországon a köztér használata és a nyilvánosság határai egyáltalán nem voltak egyértelműek, így a szigorú szocialista rendszer hálóján fenn maradtak a város mindennapi használatától eltérő művészeti akciók. Ma már talán egyéni gerilla akciónak mondanánk a szokatlan helyen és időben történő magányos üldögélést, azonban az egyszerű provokáción túl, ezek a munkák a nyilvánossághoz és a városi térhasználathoz fűződő komplex viszonyt is árnyalják.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszék másodéves hallgatói  azt vizsgálják Ön itt áll! című alapkutatásukban, hogy hogyan írják át a mai Budapest-képet azok a művészek, akik 1968 és 1993 között másképpen viszonyultak a fővároshoz, Budapest különböző jelentéssel bíró helyszíneihez. Hogyan értelmezik át a rendszerváltás előtt a magányos utcai művészeti megnyilvánulások a város helyszíneit (Hősök-tere, Váci utca, Városliget), és milyen kérdések fogalmazódnak meg ugyanerről, az 1993-ban megrendezett eseménysorozat pályázati felhívására beadott művek esetében (Polifónia- A társadalmi kontextus mint médium a kortárs művészetben)?

A kiállításon szereplő Budapest térképére felhelyezett munkák nagy része helyspecifikus, efemer akció volt, amelyeknek fotódokumentációit fővárosi, online, és személyes archívumok őrzik. Az anyaggyűjtés és a munkák válogatását követően, az ismert tárgyszavazó katalógusrendszert továbbgondolva, hashtageket rendeltünk a művekhez. A művészeti akciók dokumentációja mellett, budapesti helyszínekre (lakótelep, pályaudvar) fókuszáló fotósorozatok is bemutatásra kerülnek. A tanulmányi-kiállítás másik egysége a vitrinekben található napi sajtóból és útikönyvekből álló, a térképen kijelölt helyszíneket követő gyűjtés, ahol ugyanarról a geopolitikai kontextusban elhelyezkedő Budapestről van szó, de ez egy másik, ha tetszik, Budapest nyilvános olvasatának lenyomata.

Bár a kijelölt időszakhoz kapcsolódó alapkutatás a város művészeti koordinátáinak ezúttal csak egy részét tudta felhelyezni a térképre, remények szerint nemcsak arra kínál támpontokat, hogy egy kevésbé ismert Budapestet mutasson be, hanem olyan kutatási kezdeményezést is felvillant, amely tetszőleges műfaji és időszaki keretek meghatározásával művészek munkáin keresztül, Budapestet egy komplex, folyamatosan alakuló városként térképezi fel.

Kiállító művészek: BÁLINT István, BENKŐ Imre, Bruno BOUREL, CSÁSZÁRI Gábor, Dr MÁRIÁS Béla, ELEK Is, GALÁNTAI György, GULYÁS Miklós, HAJAS Tibor, HORVÁTH Péter, INCONNU, KEREKES Gábor, KIRÁLY Tamás, KOROKNAI Zsolt, LAKNER Antal, SUGÁR János, SZENTJÓBY Tamás, SZOMBATHY Bálint

Kurátorok: Farkas Tiffany, Grisztel Eliza, Krnács Sára, Polgár Anett Enikő, Szentimrey Borbála Klára, Szőlősi Dominika, Tóth Gréta, Úri Szűcs Luca, Várhelyi Valentina

Témavezetők: Lázár Eszter, Szigethy Anna

A projekt a Kiállítás rendezési gyakorlat szeminárium keretein belül valósult meg.

A kiállítás 2018. november 14. és december 3. között tekinthető meg a Fugában (FUGA Budapesti Építészeti Központ, 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.)