irodalom
2009. 04. 29.
Apám királysága - könyv a marcipánról és a Szamosokról
Széchenyi mondta: egy ország gazdasági állapota attól függ, hogy a cukrász azt hiszi-e, az ő munkáján fordul meg az ország sorsa. Szamos Miklós, a könyvfesztiválra megjelentetett Apám királysága című önéletrajzi regény szerzője, az egyik legtekintélyesebb magyar cukrász pontosan így gondolja.
Sokan tudják róla, hogy kiváló cukrász. Akik nem tudják, azok is megtapasztalhatják, ha megkóstolják krémeseit. De amiről a mostani, a könyvfesztiválra megjelentetett könyvében ír - Kelecsényi László író közreműködésével - az a barátainak is új. A mű maga a történelem, mindnyájunk fél évszázada. Az ötvenes évek. A hatvanasok. Meg a kilencvenesek.
A könyv nem szépít egy sort sem a különleges gyökerekkel bíró család történetéről. Belső familiáris viszályok ugyanolyan nyíltan és kendőzetlenül kerülnek szóba, mint történelmünk sötét és utólag ostobának látott évei.
Politika ez a javából. Meg krémes. Mert "Magyarország dobostorta-ország. Somlói galuska-ország. Ruszwurm krémes-ország" - írja a szerző.
A várbeli Korona cukrászda egyike azoknak a helyeknek, amely Szamos Miklós birodalmához tartozik. Aki csak azt tartja igazán cukrászdának, ahol helyben, az üzlet mögött készül a krémes, hogy csak meg kelljen szórni egy kis porcukorral, és máris kikerülhet a sütőpléhről a pultra.
Már gyerekként mindent elsajátított a cukrászatról, hogy aztán évtizedekig közgazdász, főkönyvelő és vállalatigazgató legyen - majd megint cukrász, perben a szakmával, a világgal, olykor a családdal is.
Kevesen tudják, hogy a cukrászda mint vendéglátós műfaj igazi hungaricum. Talán csak Bécsben és egy-két helyen Párizsban létezik a magyarhoz hasonló vendéglátó hely. Nálunk viszont olyan kiváló cukrászdák működnek - többségük vidéken -, amelyek óriási sikert aratnának a világ bármely részén. Mert attól, hogy egy üzlet kekszet, kávét, süteményt, tiramisut kínál, még nem lesz cukrászda. Ahhoz az kell, hogy a vendégtér mögött ott zümmögjenek a tésztadagasztó gépek, a sütők és a hűtők.
Szamos Miklósban egy cseppnyi szakmai féltékenység nincs. Lelkesen dicséri a nagy konkurenseket, ilyen szinten nincs értelme a versenynek. A legjobbak sosem irigykednek. Amit nem bír és amivel szemben egy kicsit sem toleráns, az a rossz minőség, az adalékanyagok, az aromák, a porok, a különféle gélek és más kémiai hókuszpókuszok alkalmazása.
A könyv mégsem cukrászregény. Sorsregény - ez az alcím, amely pontosan fedi ezt az izgalmas, olykor kalandregényhez illő fordulatokban gazdag, a Fekete Sas Kiadó által megjelentetett kötetet.
A könyv nem szépít egy sort sem a különleges gyökerekkel bíró család történetéről. Belső familiáris viszályok ugyanolyan nyíltan és kendőzetlenül kerülnek szóba, mint történelmünk sötét és utólag ostobának látott évei.
Politika ez a javából. Meg krémes. Mert "Magyarország dobostorta-ország. Somlói galuska-ország. Ruszwurm krémes-ország" - írja a szerző.
A várbeli Korona cukrászda egyike azoknak a helyeknek, amely Szamos Miklós birodalmához tartozik. Aki csak azt tartja igazán cukrászdának, ahol helyben, az üzlet mögött készül a krémes, hogy csak meg kelljen szórni egy kis porcukorral, és máris kikerülhet a sütőpléhről a pultra.
Már gyerekként mindent elsajátított a cukrászatról, hogy aztán évtizedekig közgazdász, főkönyvelő és vállalatigazgató legyen - majd megint cukrász, perben a szakmával, a világgal, olykor a családdal is.
Kevesen tudják, hogy a cukrászda mint vendéglátós műfaj igazi hungaricum. Talán csak Bécsben és egy-két helyen Párizsban létezik a magyarhoz hasonló vendéglátó hely. Nálunk viszont olyan kiváló cukrászdák működnek - többségük vidéken -, amelyek óriási sikert aratnának a világ bármely részén. Mert attól, hogy egy üzlet kekszet, kávét, süteményt, tiramisut kínál, még nem lesz cukrászda. Ahhoz az kell, hogy a vendégtér mögött ott zümmögjenek a tésztadagasztó gépek, a sütők és a hűtők.
Szamos Miklósban egy cseppnyi szakmai féltékenység nincs. Lelkesen dicséri a nagy konkurenseket, ilyen szinten nincs értelme a versenynek. A legjobbak sosem irigykednek. Amit nem bír és amivel szemben egy kicsit sem toleráns, az a rossz minőség, az adalékanyagok, az aromák, a porok, a különféle gélek és más kémiai hókuszpókuszok alkalmazása.
A könyv mégsem cukrászregény. Sorsregény - ez az alcím, amely pontosan fedi ezt az izgalmas, olykor kalandregényhez illő fordulatokban gazdag, a Fekete Sas Kiadó által megjelentetett kötetet.
További írások a rovatból
Falcsik Mari My Rocks – 21 történet – 21 angolszász rockdal című kötetének bemutatójáról
A BÁZIS harmadik, "Hálózati organizmusok" című líraantológiájának bemutatója a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
Más művészeti ágakról
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon