Kocsis Zoltán gyermekkorától 1971. május 7-ig lakott a Szent István körút 22-ben, s ez a ház adott meghatározó élményt a gyermeknek, aki a zeneművészet korszakos jelentőségű alakja lett - hangsúlyozta Tóth József XIII. kerületi polgármester az emléktábla hétfői avatóján Budapesten.

A polgármester kiemelte, hogy Kocsis Zoltán egyszerre volt előadóművész, zongoraművész, karmester, zeneszerző és zenekari főigazgató. Legendásan híres volt precíz zongorajátékáról, a legvirtuózabb megoldásokkal, drámai hangulatteremtéssel képes volt mély nyomokat hagyni a közönségben.

Emlékeztetett arra is, hogy Kocsis Zoltán mintegy 140 zenekari hangszerelést, zongorára való átdolgozást készített, mások mellett Bach, Johann Strauss, Ravel, Kodály és Bartók műveiből. Kivételes tehetsége elismeréseképpen 25 és 53 évesen is megkapta a Kossuth-díjat, Liszt-díjban 21 évesen részesült, alkotói munkája ma is útmutatást ad.

Az ünnepségen Mácsai János zenetörténész felidézte Kocsis Zoltán gyermekkorát, életkörülményeit, pályájának alakulását, az őt körülvevő barátokat. A zenetörténész két fontos üzenetet nevezett meg, amelyeket Kocsis Zoltán a teljes munkásságával hátrahagyott nekünk. Eszerint a tehetségnek, ami bennünk rejlik, legyen akár kicsi vagy olyan óriási léptékű, mint az övé, csak akkor vagyunk megfelelő gazdái, ha maximális erőbefektetéssel, munkával, szorgalommal, olykor önsanyargatással "bányásszuk elő" magunkból. A másik fontos üzenet szerinte az alkotó emberek számára az, hogy nincsen külső, csak belső mérce, amelynek ha meg tudunk felelni, akkor vagyunk igazán sikeresek.

A domborműves emléktáblánál - amely Buda István szobrászművész alkotása - Kocsis Zoltán tisztelői, barátai, a XIII. kerületi önkormányzat nevében a polgármester, a Nemzeti Filharmonikusok képviselőjeként Hamar Zsolt karmester, zeneigazgató helyezett el virágot.