Ötven év távlatából könnyű az 1968-as mozgalmakat leegyszerűsítve kinevetni, maroknyi naiv hippi és könyvmoly értelmiségi elszigetelt, majd lecsillapított hisztijeként értelmezni. Ám ’68 nemcsak a párizsi, római vagy washingtoni egyetemisták lázadása volt, hanem például Olaszországban és Franciaországban a munkások is csatlakoztak a mozgalomhoz, Japánban a második világháború utáni áldozati szerep és az amerikai befolyás lerázásáért küzdöttek a tüntetők, Kelet-Európában pedig egyenesen a szabadság, az élhetőbb, „emberarcú szocializmus” létrehozása volt a tét.

A „prágai tavasz” a keleti blokk saját ’68-ává vált, a csehszlovák törekvések a keletnémet, a román, a lengyel, a magyar, de még a szovjet fiatalokat és művészeket is inspirálták, így a Varsói Szerződés 1968. augusztus 20-i bevonulása Prágába az egész szocialista tábor hangulatát meghatározta, nemcsak Csehszlovákia, de a térség tragédiájává vált. Azonban, ha politikai szabadságot vagy reformot nem is nyertek a szovjet befolyás alatt álló országok 1968-cal, kultúrájuk, többek között filmművészetük számos értékes alkotással gazdagodott a hatvanas években és az utána következő két kiábrándult évtizedben. Ennek állít emléket az Európai Unió Courage nemzetközi kutatóprogramja által támogatott filmes esemény, a COURAGE-PAREVO Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál.

A COURAGE-PAREVO többek között és első alkalommal itt, Magyarországon, Budapesten kerül megrendezésre (de lesznek események a jövőben Prágában, Bukarestben, Varsóban, az Egyesült Királyságban és Németországban is) június 1-2. között, a nyár első két napjában. A dokumentumfilm fesztiválnak a Premier Kultcafé lesz a fő helyszíne, ahol nemzetközi zsűri értékeli a filmeket, és a Dunatáj Alapítvány jóvoltából a legjobb rendezőnek járó díjat, illetve 1000 eurót ítél oda a győztesnek. A fesztiválon a részvétel ingyenes, tehát a szervezők minél több emberhez szeretnék eljuttatni ezeket a különleges alkotásokat.

A COURAGE-PAREVO programjában 16 dokumentumfilm szerepel, melyek az egykori keleti blokk országainak ’68-as ellenkultúrájával foglalkoznak. Ebbe a körbe természetesen nem kizárólag az 1968-as reformmozgalmakhoz és a „prágai tavasz”-hoz kapcsolódó jelenségek tartoznak, mivel az ellenkultúra, az underground a csehszlovákiai bevonulás után is ugyanabban a szellemben működött tovább, sőt radikalizálódott. A zenei életben például a beatkultúrát a kiábrándult és őszinte csöves kultúra és a kemény rock követték, majd a nyolcvanas években jelent meg a szocialista táborban is a még keményebb punk, melyet a szovjet típusú kultúrpolitika minden országban félelemmel követett, és nem nagyon tudott kordában tartani.

„Ezek a filmek többek egyszerű kordokumentumoknál: egy lázadó generáció pózoktól mentes, korántsem veszélytelen szerepvállalásait mutatják be emberi sorsokon keresztül. Arról beszélnek, hogy mitől került ki a forradalom az utcára, és mi közünk van nekünk mindehhez néhány évtized elmúltával” – olvashatjuk az esemény sajtóanyagában. A COURAGE-PAREVO kínálatában olyan izgalmas dokuk szerepelnek mint a Turán Eszter és Koltay Anna által rendezett BP Underground, mely a hazai keményvonalas zenei szubkultúrával ismeret meg minket, de igen érdekes Mirosław Dembiński 1988-as kordokumentuma, az Orange Alternative, mely a lengyel graffitisek világát mutatja be. És filmes szempontból roppant érdekesnek tűnik a Chuck Norris vs. Communism is Illinca Calugareanutól, mely a nálunk is ismerős illegális VHS-korszakról fest képet, ez Romániában még bizarrabb konstellációkat szült, hiszen a legismertebb amatőr szinkronhangot egy nő, Irina Margareta Nistor szolgáltatta, legyen bár szó női vagy férfi főszereplők megszólaltatásáról.

A fesztivál szerepvállalásának komolyságát tükrözi, hogy június 1-én egy kerekasztal beszélgetés nyitja meg a fesztivált, melyen a korszak kutatói, szemtanúi vesznek részt, úgy mint Szőnyei Tamás, Klaniczay Gábor, Legát Tibor, Ujj Zsuzsi, Oltai Kata és Pándi Balázs. A COURAGE-PAREVO június 2-án este egy hatalmas underground bulival zárul.

Érdemes tehát ellátogatni az eseményre, mert érdekes filmek és események mutatják be a ká-európai ’68-at és a hozzá kapcsolódó ellenkultúrát, melyet sajnos alig ismernek nemcsak a mai, hanem a rendszerváltás előtti, egykori fiatalok is. A COURAGE-PAREVO fesztivál abban segíthet, hogy megértse a társadalom: az akkori tarajos punkok nem feltétlenül azonosak a mai divatpunkokkal, mivel destruktív performanszaik szinkronban voltak a rothadó szocializmusban élni kénytelen fiatalok dühével.

A COURAGE-PAREVO Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál részletes programja itt olvasható.

A cikkben szereplő képeket és a plakátot a szervezők bocsátották rendelkezésünkre.