Székely Rozália az egykori Szputnyik Hajózási Társaság színésze volt, valamint játszott a Proton Színház, a Stúdió K, a Tünet Együttes, a TÁP Színház és Kárpáti Péter Titkos Társulatának előadásaiban. Nyolc éves kora óta tagja a Szentkirályi Színházi Műhelynek. Huszonhét éves koráig ez az alternatív színházi bázis szerves részét képezi mindennapjainak, gondolkodásmódjára igen erős hatással van. Szülei, Monori Lili és Székely B. Miklós művészete is a mai napig elválaszthatatlan a szentkirályis bázistól. A fiatal alkotónő a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán végzett színészként 2012-ben, és szakdolgozatának alapjául is a Szentkirályi u. 4. szám alatt lévő pincét választotta.

„Ezt a pincét, a fölötte levő épülettel együtt, azóta lebontották, 2004-ben, mert parkolóház és mélygarázs épült a helyén. Szüleim, Székely B. Miklós és Monori Lili megismerkedésük pillanatában kimondatlan szövetségre léptek egymással 1982-ben, a szocializmus utolsó szakaszában, amikor még nem lehetett tudni, valaha vége lesz-e. Kimerültségük és szakmai válságuk lehajtotta őket egy Szentkirályi utcai pincébe, hátha ott levegőhöz jutnak. Véleményem szerint a szocialista diktatúrának jelentős szerepe volt abban, hogy a föld alá kényszerültek. Mégpedig nem azért, mert betiltott művészek lettek volna, hanem mert valódi kreativitásuk elnyomásban nem virágzott. Menedéket kellett keresniük tehát.” (részlet a szakdolgozatból)

Székely szövegírási gyakorlatára továbbá igen erős hatással volt Czukor Balázs, illetve Bodó Viktor munkássága is, akikkel a Szputnyikban eltöltött három év során dolgozott együtt. Kárpáti Péter előadásában, A két nő című lélektani krimiben improvizációs technikákkal kellett a lehető leggyorsabban szöveget alkotnia. A darab a Titkos Társulat, a Füge és a Trafó közös produkciójaként valósult meg, és két éven keresztül játszották elképesztő energiákkal és virtuozitással, hiszen nem volt állandó szövegkönyv, pusztán az estéről estére alakuló, végig improvizált előadásszöveg.

A Kálvária Lakóparkban Magda a külföldre költözés kapujából zuhan bele a vér szerinti apjától örökölt lakásba. Amíg anyja újratemetéseken ad elő bűvésztrükköket, a lány előtt lassan megidéződik az elveszett apa alakja, aki a család történetéből látszólag nyom nélkül eltűnt. Majd a két nő életébe megérkezik egy múlt nélküli, fiatal férfi. Magda lakásába kevesen jutnak be és még kevesebben jutnak ki onnan: a Kálvária Lakópark abszurd világot tár elénk, melyben az eltemetett múlt feltámad, a tér életre kel, az emlékek megelevenednek, a falak mesélni kezdenek.

A Kálvária Lakópark dramaturgja Kristóf Borbála, a sejtelmes kapcsolatrendszerekben vergődő figurákat pedig Nyakó Júlia, Kurta Niké és Varju Kálmán alakítja. A poétikus, abszurd és humoros nyelvezetű dráma zenéjét Ivan Buharov jegyzi, a többek között szürrealisztikus audiovizuális filmjeikről elhíresült Igor & Ivan Buharov formációból. Az előadás látványáért Szabados Luca felel, aki 2008 óta tagja és állandó alkotója a Pneuma Szöv. nyitott művészeti hálózatnak, illetve 2011 óta dolgozik jelmez- és látványtervezőként elsősorban független társulatokkal, állandó alkotótársa a TáP Színháznak és a Don't Eat Groupnak. Az előadás fontos elemei lesznek a videó bejátszások, melyeket Pántya Bea vizuális művész, kísérleti filmes készít, aki 2012-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeit Egyetem animáció szakán.

További információ itt és itt olvasható.

TITÁNium

Ötödik alkalommal hirdette meg idén a Füge Produkció a TITÁNium Színházi Projekt pályázatát, melyhez második alkalommal szerveznek mentorprogramot. A több alkalmas program célja, hogy elméleti és gyakorlati tudással ruházza fel a nyertes pályázókat, segítve őket a produkció létrehozásában.

A pályázatra olyan fiatal színházi alkotók (rendezők, dramaturgok, látványtervezők, színházi csapatok képviselőinek) jelentkezését várják évről évre, akik egy alkotói koncepció megvalósítása mellett szeretnének alaposabb ismeretet, illetve tapasztalatot szerezni egy produkció kivitelezésének a folyamatáról, annak egyes lépéseiről.