Az egyetemi könyvtár aulájában június 26-ig megtekinthető tárlat látogatói számos korabeli dokumentum, fotó, levél segítségével ismerhetik meg a száz esztendeje született költő életének azt az időszakát, amikor a Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarán magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett.

A kiállítás anyagából kiderül, hogy az egyetemre még Glatter Béla néven beiratkozó hallgató az első félévben több mint heti hatvan előadást vett fel, mely közül később többet leadott, így végül tizenkilenc előadást hallgatott heti negyvennégy órában.

A tárlat rendezői bemutatják Radnóti egykori szegedi professzorait, és külön kiállítás rész foglalkozik a költő és mentorai - Sík Sándor piarista tanár, irodalomtörténész, valamint a francia filológiát oktató Zolnai Béla - kapcsolatával.

Radnóti szegedi évei alatt összesen nyolc albérletben lakott, az egyik tárlóban olvasható az a levél is, melyben a költő Pesten hagyott menyasszonyának, Gyarmati Fanninak számol be lakhatási körülményeiről.

Az érdeklődők megismerkedhetnek annak a sajtópernek a részleteivel, amely az 1931 tavaszán megjelent Újmódi pásztorok éneke című kötete miatt indult a költő ellen. Az ügyészség a kötetet elkobozta, Radnótit pedig szemérem elleni vétség és vallás elleni kihágás miatt nyolc nap elzárásra ítélte.

Az egyetemi könyvtár gyűjteményéből számos első kiadású dedikált Radnóti-kötet is szerepel a kiállításon, ahogy látható több a költőről készült érme és kisplasztika, valamint rengeteg fénykép is, többek között a művészről készült talán egyetlen mosolygós portré, Müller Miklós alkotása.

Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten. Születésekor elhunyt ikertestvére és édesanyja, 11 éves korában pedig édesapja is.

1930-ban jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő. 1934-ben feleségül vette szerelmes verseinek ihletőjét, Gyarmati Fannit. 1935-ben Szegeden magyar-francia tanári oklevelet szerzett, de zsidó származása miatt nem jutott katedrához. 1936-ban tette közzé a fordulópontként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt című kötetét.

1940-ben, majd 1942 júliusától munkaszolgálatos volt, 1943-ban feleségével felvette a keresztséget. 1944-ben ismét behívták, hamarosan a szerbiai Bor melletti lágerbe került, ott írta remekműveit, utolsó eklogáit. Gyalogmenetben jutott el egész a Győr melletti Abdáig, ahol agyonlőtték. Utolsó verseit exhumálásakor, viharkabátjának zsebében lévő noteszában találták meg. A még maga összeállította, de ezekkel a versekkel kiegészített kötete, a Tajtékos ég 1946-ban jelent meg.