Charlie Chaplin Londonban született, sivár gyermekkorát jobbára árvaházakban és bentlakásos iskolákban töltötte, olykor az utcán tengődött. 17 éves korától szerepelt varietékben, 1913-ban kapta első filmajánlatát. A hamarosan saját maga által rendezett rövidfilmek óriási sikert arattak, bár karrierjét másfél dolláros hetibérrel kezdte, 1917-ben elsőként írhatott alá egymillió dolláros szerződést. 1919-ben kollégáival megalakította a United Artists filmvállalatot, s szerződésének 1923-as lejárta után már csak saját cégének dolgozott.

A jellegzetes keménykalap, a szűk szalonkabát, a buggyos nadrág, a túlméretezett cipők, a sétapálca és a bajusz először 1914-ben tűnt fel, a lecsúszott Charlie egyéniségét A csavargó című, 1915-ös filmjében alakította ki. A szeretetreméltó vonásokkal is rendelkező figura ugyan rendre pórul jár, az erkölcsi diadal mégis az övé. A figura embersége elmélyült, a tárgyakkal való küzdelme egyre inkább a társadalommal folytatott összecsapásokká változott.

Egészestés, mára klasszikussá nemesült alkotásaiban - Aranyláz (1925), Cirkusz (1928), Nagyvárosi fények (1931), Modern idők (1936) - a kisember öniróniával ábrázolt alakja nemcsak szórakoztatott, de el is ítélte a kapitalizmus elidegenítő hatásait. Utolsó két filmje már hangos volt, ám Charlie csak egyszer szólalt meg bennük. (Chaplin hitt abban, hogy képpel mindent ki lehet fejezni és nagyon sokáig töprengett, belevágjon-e a beszélő filmbe.) Első igazi hangosfilmjében A diktátor (1940) című antifasiszta szatírában a háború embertelenségével szemben is állást foglalt. A csavargó, a bohóc alakja az 1952-es, nosztalgikus Rivaldafényben ismét felbukkant. 1947-ben a Monsieur Verdoux a Kékszakáll-mondát dolgozta fel maró gúnnyal, magára haragítva a veteránok egyesületét.

Chaplin sosem volt amerikai állampolgár, adóhátralékai miatt zaklatták, felforgató tevékenységgel gyanúsították, így 1952-ben Svájcba távozott. Az 1957-ben Londonban készített Egy király New Yorkban elítélte az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működését, a reklámvilágot, az amerikai élet egyéb visszásságait. 1966-ban rendezte A hongkongi grófnőt, a fáradt darabot Marlon Brando és Sophia Loren sem tudta sikerre vinni. 1972-ben kibékült az Egyesült Államokkal, Los Angelesben átvette az Oscar-életműdíjat. 1975-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte.

Magánélete viharos volt, négyszer nősült, háromszor filmszínésznő-partnereit - 1918-ban Mildred Harrist, 1924-ben Lita Greyt, 1936-ban Paulette Goddardot - vette el. 1943-ban Eugene O'Neill lánya, Oona lett a felesége, gyermekei közül Geraldine Chaplin is filmszínésznő lett.

1977. december 25-én halt meg a svájci Corsier-sur-Vevey-ben.