irodalom
Viivi Luik: Árnyékszínház
Egy gyereklány indul útnak a havazásban a szovjet kor legsötétebb bugyrából Róma felé, hogy számos kitérő, sok évtizedes embert próbáló eseménysor után észt nagykövetférje oldalán meg is érkezzen álmai városába, a bazaltkőből épült Örök Városba...
Viivi Luik írásaiban múlt és jelen, gyerek- és felnőtt kor, a szovjet rendszer balti országai és a valamikori Római Birodalom központja között utazunk, miközben az identitás, a nyelv és a művészet bonyulult kapcsolatáról olvashatunk. Viivi Luik az egyik legjelentősebb és nemzetközileg legismertebb észt író, költő, esszéista. 1946-ban a Viljandi megyei Tänasillmában született. Sikeres költői pályájával párhuzamosan igazából már Seitsmes rahukevad (A béke hetedik tavasza, 1985) című regényével berobbant az irodalomba; ezt az önéletrajzi ihletésű regényét igen sok nyelvre lefordították, és otthon is, külföldön is osztatlan sikert aratott. Antológiákban és folyóiratokban megjelent versei mellett A történelem szépsége (Ajaloo ilu, 1991) című esszéregénye olvasható magyarul.
A szerzővel Zsille Gábor, költő, fordító, szerkesztő beszélget.
Viivi Luik: Árnyékszínház. Ford. Jávorszky Béla, Magyar Napló, 2017.
Paavo Matsin: Gogoldiszkó
A regény napjainkban játszódik, de egy alternatív valóságban, ahol a cári Oroszország nemrég győzelmet aratott a NATO fölött, visszafoglalta a balti államokat, az észtek legtöbbjét pedig deportálta egy rejtélyes metróállomásra, ahonnan nincs visszatérés. Az új hatalom hadizsákmány-villamossínt telepít a dimbes-dombos hajdani észt kisvárosba, Viljandiba, ahol a villamosközlekedéssel párhuzamosan megindul a birodalmi népvándorlás is. A járművön egy szép őszi reggelen fölbukkan egy molyrágta úriember talpig földes lepelbe burkolózva. A város zsebtolvaj-szaktekintélye hirtelen ötlettől vezérelve nem kirabolja, hanem fölkarolja az idegent, és elviszi a barátai közé az Antikvárium nevű antikváriumba. Bezárják az idegent a budiba, és tanakodni kezdenek, mitévő legyen vele a baráti társaság: a zsebtolvaj, a város vezérbitlisze, az antikvárius, a seftes, a sittes csalogány, a mandzsettás haknivirtuóz és a pultoslány, aki fasírttal eteti a vendéget. És ebben a pillanatban elszabadulnak a látomások a kedélyes kisváros utcáin…
Paavo Matsin műveiben a történelem, a fikció, a fantasztikum, az alkímia és az ezotéria ironikus, abszurd humorral keveredik. Sűrű prózanyelvében különböző jelentésrétegek és utalások épülnek egymásra. De mindez együtt szórakoztató játék az idővel és a térrel, irodalommal és kultúrával. A Gogoldiszkó képzeletbeli, mégis kísértetiesen valóságosnak tűnő jövőképében bármi megtörténhet, egyszerre disztópia, groteszk allegória és annek paródiája.
Matsin 1970-ben született Tallinnban, jelenleg Viljandiban él. Teológián végzett az egyetemen, főiskolai és iskolai tanár, de mindemellett elismert kritikus is. A 14NÜ irodalmi csoport és 2004-től Európai Írószövetség tagja. A Gogoldiszkó című harmadik regényével 2016-ban nyerte el az Európai Unió irodalmi díját.
A szerzővel Szilágyi Zsófia, kritikus, irodalomtörténész beszélget.
Paavo Matsin: Gogoldiszkó. Ford. Lengyel Tóth Krisztina, Gondolat Kiadó, 2018.