A történet egy francia külvárosi szakgimnáziumban játszódik. A kellemetlen természetű középiskolai tanárnőt, Marie Géquilt, akit Isabelle Huppert alakít, diákjai és kollégái is gyűlölik. Egy viharos éjszakán a tanárnőbe belecsap a villám, amitől elájul. Magához térve különös érzés lesz rajta úrrá, viselkedése és személyisége megváltozik.

Serge Bozon a film forgatókönyvét Axelle Ropert-rel közösen írta Louis Stevenson skót regényíró 1886-ban megjelent Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című könyve alapján. A rendező elmondta, hogy a regényhez képest három alapvető dologban változtattak: a történet napjaink Franciaországában játszódik, nem egy jól szituált környéken, hanem egy külvárosi gimnáziumban, és nem egy férfi, hanem egy nő a történet főhőse.

A filmben egy olyan tanárnő tűnik fel, aki 35 éve sikertelen a munkájában, és ahhoz, hogy ez megváltozzon, egy csodának kell megtörténnie. Madame Géquil szerepét Isabelle Huppert-re írták, aki arról ismert Franciaországban, hogy általában erős nőket játszik. Ebben a filmben azonban egy félős, gyenge, elszigetelt személyt alakít, aki nem bízik magában. Átalakulása után sem erősebb lesz, hanem képessé válik arra, amire korábban nem volt, hogy órát tartson. "A tanárokat természetesen azért fizetik, hogy nap mint nap tanítsanak, de az én filmem azt próbálja meg bemutatni, hogy az, hogy végre tudjuk hajtani a feladatunkat, néha komoly átalakulást igényel" - hangsúlyozta Serge Bozon.

A közoktatás a rendező szerint nagyon fontos része az életünknek. Az, hogy ki mivé válik, inkább függ a tanároktól, mint a szülőktől, mivel a gyerekek több időt töltenek együtt az iskolában a tanárokkal, mint otthon a szüleikkel. Serge Bozon nem foglalkozott komolyan az érzelmi kötődéssel, igazán a tudásátadás folyamata érdekelte. "Mindig foglalkoztatott az a kérdés, hogy az intellektuális érdeklődés felkeltése milyen módon történik" - mondta, hozzátéve, hogy 25 évvel ezelőtt két évig ő maga is tanított filozófiát a külvárosban. "Nagyon nehéz volt, sikertelennek nevezném ezt a próbálkozásomat, nekem nem sikerült motiválnom a fiatalokat, nagyon sok magatartásproblémával találkoztam" - magyarázta.

A külvárosoknak megvannak a saját nehézségeik. "Itt is szinte egy gettóról beszélünk, csupa színes bőrű jár ebbe az iskolába" - mondta, hozzátéve, hogy a külvárosokban magukra vannak hagyva a fiatalok az egymás mellett sorakozó lakótornyok között, ahol nincsen semmi, se egy bár, se egy étterem, de még egy kebabos sincs.

"Nem tényszerűen akartam megmutatni a szegény külvárosi fiatalok nehéz körülményeit, hanem egy olyan külvárosi diákot szerettem volna bemutatni, aki egy kifejezetten rossz diákból jó tanulóvá válik és a természettudományok felé orientálódik" - emelte ki.

Madame Géquil és a rossz diák, az Adda Senani alakította Malik mellett az iskolaigazgató is változáson megy keresztül. A Romain Durris által játszott szereplő a film egyik legkomikusabb alakja. "Nem azért lett ilyen, hogy egy kis vidámságot vigyünk a filmbe. Az ő személyével egy társadalmi jelenséget próbáltam bemutatni és kritizálni" - mondta, hozzátéve: Franciaországban jellemző, hogy egyre több iskolaigazgató nem a tanári pályáról, hanem a magánszférából érkezik az intézmény élére és szupermenedzserként gondolkodik.

"De nemcsak ezt a menedzseri hozzáállást próbáltam kifigurázni, hanem próbáltam nevetni azon a diszkrimináción is, amely jelen van a külvárosokban, a szakgimnáziumi osztályoknak ugyanis nincsenek meg ugyanazok a jogaik, mint amelyek az általános, normál gimnáziumi osztályokat megilletik" - hangsúlyozta.

A normál gimnáziumokban létezik az úgynevezett TPE gyakorlata, amikor egyfajta csoportos munka során több tanár követi végig a diákokat és közben bizonyos társadalmi kérdéseket vitatnak meg, közösen keresik a megoldásokat. Serge Bozon nevetségessé akarta tenni azt az igazgatói gondolatot, hogy ezeknek a TPE típusú feladatoknak nincs helyük a szakgimnáziumokban.

Több olyan jelenet is van a filmben, amely a nevetésen keresztül a diszkrimináció bizonyos oldalaira hívja fel a figyelmet. "Abban bízom, hogy a film érzelmi hatást vált ki a végén. Az eleje inkább társadalmi és szociális komikum, aztán didaktikus-fantasztikussá válik, a film vége pedig nekem igazából szomorú" - magyarázta a rendező.