John Casson, rengeteg Shakespeare személyével foglalkozó könyv szerzője, vizsgálta át  Belleforest Histoires Tragiques-jának a British Library-ben lévő változatát, írja a Guardian. Az 1576-ban íródott francia könyv, melyről úgy vélték, a forrása lehet Shakespeare tragédiájának, tartalmaz egy szöveget, mely egy dán királyfiról, Amleth-ről szól. Amleth bosszút esküszik apja gyilkosa ellen, aki ugyanakkor a nagybátyja is és készül elvenni az anyját, Geruthe-t.

Casson észrevette, hogy megfakult tintával jelölések vannak hat lap margóján is. Úgy véli, nagy esély van rá, hogy ezek Shakespeare keze nyoma, mivel a 16. században feltételezhetően ő foglalkozott ezzel a szöveggel. Három jelölés található azokon, melyekből kiderül, hogy a királyfi eldönti, bolondnak tetti magát annak érdekében, hogy bosszú tervét eltitkolja. Egy a kiegészítő jegyzeteknél, ahol egy francia szöveg fordítása olvasható „Nem oknélküli és nem is pillanatnyi, hogy a gesztusaim, a fellépésem, a szavaim az őrületet árasztják és hogy arra vágyom, mindenki megbecsüljön, pedig meg vagyok fosztva minden értelemtől vagy ésszerűségtől.”

Jegyzeteket csak annál a fejezetnél találtak, melyben a Hamlet-történet található. A jegyzeteléshez használt tinta az idősorán megfakult, ezért lehetséges, hogy eddig még nem fedezték fel. Rendkívül ritka dolog jegyzetekkel ellátott forráskönyvet találni Shakespeare darabjaihoz. Ez a példány gyakorlatilag egyedülálló. Casson felfedezéseit közölte a British Library lapja is.

Bár a jegyzetek nem dátummal ellátottak Casson úgy véli megelőzték a Hamletet, mely 1601 környékén íródott. Először is, mert a jegyzetek között egy aláhúzott fordítást talált „Az öröklés joga jobb mód (az uralkodó választásra), mint a szavazásé.” Egy ilyen jegyzet nem lenne aláhúzva, ha I. Jakab már trónra került (1603. március) volna. Az uralkodónak ugyanis két fia volt, ennek tükrében ez a jegyzet irrelevánsnak tűnik. A kutató a másik oknak azt gondolja, hogy nem esik szó a Hamletről, úgy véli, ha a mű már elkészült volna, akkor talált volna erre való utalásokat.

A Shakespeare életmű kutatóit megosztja, ha az író személyazonossága kerül szóba. Míg az akadémisták kiállnak az általánosan is elfogadott statfordi szegény írástudatlan családból származó William Shakespeare alakja mellett, addig más szakértők, mint John Casson új felfedezéseikkel színesítik az irodalom egyik legnagyobb alakjának a képét.

Casson arról is értekezik a jegyzetekkel kapcsolatban, hogy nagyobb súlyt adjon az ellentmondásos elméletének, hogy Sir Henry Neville, I. Erzsébet udvarnoka, volt a szerzője Shakespeare színműveinek. Casson korábban már kifejtette teóriáját 2016-ban megjelent könyvében, melynek címe Sir Henry Neville Was Shakespeare: The Evidence. Ebben azt állítja, hogy a Belleforest könyvében talált jegyzeteket készíthette Neville is. Az udvarnok olvasott és írt franciául és jegyzeteléshez használta az „y” szimbólumot, amit a British Library-ban lévő Belleforest másolatban is felfedeztek. Casson azon is tanakodik, hogy Neville életpályája a tükörképe a shakespeare-inek. Különösen a bebörtönzése 1601-ben az essexi lázadás és későbbi politikai bukás után, szinte megegyezik Shakespeare 17. században írt tragédiáival.