Zalaváry Lajos a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) alapító tagja, a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze volt. Teljes szakmai pályafutása alatt a Középülettervező Vállalatnál dolgozott, 1965-től műterem-vezetőként. Hosszú és termékeny pályája az 1940-es évek közepétől a 21. század első évtizedéig tartott, építészete az elődök gazdag tapasztalataiból merítve, azokat a kor igényeihez igazítva teljesedett ki. Több pályázat első díjasa volt, számos publikációja és előadása is megjelent.

Korai alkotása a Feldebrőn épült iskola kétoldali bevilágítású osztálytermekkel, a II. kerületi Zsigmond téri lakóháztömb Budapesten és a Csepel-Csillagtelep nevű városrész, amelyekért 1956-ban az Ybl-díj II. fokozatát kapta. A hatvanas évek végétől a közelmúltig több városképileg is jelentős létesítményt tervezett: a Hotel Atrium-Hyatt (ma Sofitel) szálloda a pesti Duna-korzó meghatározó eleme, ez mondható el a kiskörút és Rákóczi út sarkán épült East-West Center épületéről is. A magyarországi posztmodern törekvések példáját képezi a veszprémi ifjúsági ház (1983) és a gödöllői Biotechnológiai Kutatóközpont épülete (1990), melyek szintén alkotási közé sorolhatók.

Életműve kivételes helyet foglal el a magyar építészet 20-21. századi történetében. A szocialista korszak ideológiai irányával szemben megfogalmazott épületei valójában a modernizmus alapelveit érvényesítették.

 Munkájáért Ybl Miklós-díjban (1956, 1966), Reitter Ferenc-díjban (1983), Kossuth-díjban (1991), Pro Architectura-díjban (1992), Prima-díjban (2009), a Magyar Érdemrend középkeresztje elismerésben (2013), a Nemzet Művésze kitüntetésben (2014) és a Magyar Építőművészetért Éremben (2017) részesült.