A könyv ajánlója: „Eljátszom a gondolattal, hogy minden kisvárosnak lehetne egy írója vagy költője. És ha a városban születettek eljutnak abba a korba, hogy végiggondolják saját életüket, akkor tudják: van kinek az írásait elővenni. Mohai V. Lajos most verseskötetben folytatja útját Nagykanizsa utcáin, ahol főleg a Rózsa utcába téved, és ugyan nem írja le minden kanyarját, ficakját, elidőz, szinte eltéved benne, így mégis átadja azt a valamit, ami a Rózsa utca maga – s még csak nem is biztos, hogy Nagykanizsán kell járnunk ahhoz, hogy ráismerjünk.”

Az esten közreműködnek: Szakolczay Lajos kritikus, Péntek Imre költő, Hóvári János történész, a szerző barátai és Balogh Endre, a kiadó képviselője.

Részlet a kötetből

UTÓHANG

(Az elirigyelt szem)

Az ég hamujában költöző madarak bukdácsoltak,

kómában fekvő Anyám teste eleven szarkofág,

ajkára utolsó szavait írta az Isten,

az ágy végénél meglesem a halál előfutárát,

lehullott üstökös színtere a kórterem.

Rám nő az élet, eljött férfikorom ideje.

Korán hazatérek.

Életem pusztulásra ítélt tükre Anyám szeme marad.

Melancholianostalgica.