Balla Demeter 1931. május 4-én született a Szentes környéki tanyavilágban. Fotográfiával 1951-ben autodidakta módon kezdett foglalkozni, 1954-ben határozta el, hogy a fényképezést választja hivatásául. 1957-ben megszerezte a fényképész szakmunkás bizonyítványt, és még abban az évben a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el. Felvételeire hamar felfigyeltek, számos díjat nyert, és ettől kezdve rendszeresen dolgozott képes lapoknak, könyvkiadóknak.
    

Az 1960-as években a Stern című lap tette világhírűvé, amely közölte képeit, majd Mihail Romm szovjet filmrendező a Hétköznapi fasizmus című filmjével, amelynek a középpontjában szerepelt a Sternben megjelent képe. Később Jancsó Miklós mellett a Sirokkó című filmet fotózta, és ott összebarátkozott Marina Vladyval. Az ő segítségével eljutott Moszkvába, ahol magánszorgalomból fényképezte a szovjet értelmiséget. Ezekkel a képekkel 1972-ben Pravda-díjat nyert.
    

1969-től a Lapkiadó Vállalat szerkesztőségeiben dolgozott, az Ádám Magazintól ment nyugdíjba 1988-ban. Azóta kizárólag alkotó munkájának élt. 2007 óta szellemi patrónusa volt az interneten szerveződött Látszótér fotós és rádiós közösségnek.
    

Fotográfiai tevékenysége műfaji sokféleséget mutat: készített portrékat, riportfotót, tájképet, csendéletet, aktot. Irodalmi és képzőművészeti alkotásait folyamatosan publikálta.
    

Idős korában olyan fotókat csinált, "melyek a természet által létrehozott formák nyers erejét, esztétikumát, szépségét voltak hivatottak megmutatni mindazoknak, akik tudják, sejtik, hogy az ember - bármely sokat is gondoljon magáról - mégis csak a természet része, annak kreálmánya, csak azzal együtt élhet, s azzal együtt fog elpusztulni is. Balla Demeter egyike azon nagyon keveseknek, akik ezt a fényképművészet eszközeivel képesek elmondani. Messziről jött, sokat látott, és fényképeivel mindent megmutat, amire csak van szemük a látóknak. Talán még annál is többet, mert képein nem minden látszik, de annál több érződik. Gigantikus életművet hagyott maga után" - írta az MTI-hez eljuttatott nekrológjában Kincses Károly fotótörténész.
    

Balla Demeter művészetéről a világ számos országában jelentek meg írások, interjúk. Műveit jelentős köz- és magángyűjtemények őrzik.
    

Képeivel számos nemzetközi kiállításon nyert díjat, munkásságáért számos kitüntetést vehetett át: 1977-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1987-ben érdemes művész lett, 2002-ben megkapta a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíját, 2004-ben Kossuth-díjat kapott négy évtizedes, kiemelkedően magas színvonalú, a magyar fotográfiát gazdagító munkásságáért, 2013-ban Aranytoll-díjat vehetett át, 2014-ben megkapta a Nemzet Művésze címet. 1999-ben Demeter-díjat alapított azok számára, akik önzetlenül tesznek a hazai fotóművészetért.
    

Több mint hat évtizedes pályája alatt számtalan egyéni és csoportos tárlaton mutatkozott be. Tavaly a Fotóművészeti Nemzeti Szalonon új fotóval szerepelt, utolsó kiállítása az idei év elején volt látható a Balassi Intézet galériájában, ahol Töredékek címmel íróportréiból kínáltak válogatást.