A korabeli állapotúra helyreállított tisztviselőház 1942-ben épült, közvetlenül a múzeumot alkotó XV-ös akna udvarán. Az ingatlant a Szabadtéri Bányászati Múzeumért Alapítvány vásárolta meg, a felújításhoz pedig az önkormányzat nyújtott segítséget - mondta el a múzeum igazgatója az MTI-nek.
   

Altdorferné Pál Gabriella hozzátette, hogy a tisztviselőház megvásárlásával és felújításával az akna udvarán található utolsó korabeli ingatlan is múzeumi célokat szolgál. Az épület egy ikerház egyik fele, a másik részében a múzeum korábban - az egykor betöltött szerepének megfelelőn - bányaigazgatói lakást alakított ki.
    

Balogh Csaba, az alapítvány kuratóriumi elnöke az MTI-nek elmondta, hogy a fejlesztés teljes értéke megközelítette a 35 millió forintot. Az épületben terveik szerint kialakítanak egy térképészeti látványtárat, amely korhű geográfiai dokumentumokkal mutatja be a tatai medence bányászatának 120 évét, valamint kutatószobát is berendeznek.
    

A tisztviselőházat a Jó szerencsét emlékév keretében adták át, amellyel 2016. december 24. és 2017. október 10. között a város önkormányzata a tatai medencéből az első csille szén felszínre hozásának 120. évfordulója és Tatabánya várossá nyilvánításának 70. évfordulója előtt tiszteleg.
    

A múzeum nemzetközi vonatkozásban is egyedülálló kiállítóhelye a Tatabányai Szénbányák Vállalat XV-ös aknája, Magyarország egyetlen ipari skanzenje, amely természetes környezetben mutatja be az ipari munkások munka- és életkörülményeit.
    

A skanzenben a volt bányaüzem teljes épületegyüttesével, berendezett irodákkal, szabadtéri gépbemutatóval és bejárható bányatérségekkel idézik meg a város múltját jelentő szakmakultúrát.
    

Az egykori üzemeltetés állapotában megőrzött külszíni létesítmények, az aknatorony, a műhelyek, az irodaépületek mellett eredeti bontott anyagból olyan - hatajtósnak nevezett - hatlakásos sorházakat építettek, amilyenekben az 1900-as évek elején a bányakolóniák munkásai éltek.
    

Az egyik hatajtósban a munkások lakásait mutatják be, a másikban a bányakolóniák kisiparosainak műhelyeit rendezték be.
    

A régi ótelepi iskola épületének mintájára felépített iskolában két korhű - egy 1920-30-as, és egy 1960-70-es évekbeli - osztályterem kapott helyet, melyeket múzeumpedagógiai céllal, "régi tanórák" tartására használnak.
    

A tatabányai önkormányzat által fenntartott intézmény 1998-ban megkapta az Év múzeuma díjat, 2004-ben a Magyar Múzeumi Egyesület elismerését, 2010-ben és 2016-ban pedig a múzeumpedagógiai tevékenységéért tüntették ki az intézményt.