Nemcsak szórakozóhely volt, hanem kvázi a magyar underground és az alternatív művészeti (zenei) élet alkotóit is tömörítette a budapesti Közvágóhíd területén létrehozott R33. A klub üzemeltetői, illetve lakói nem szimpla szórakozóhelyként, hanem otthonukként tekintettek a helyre, így az R33 az évek során gyakorlatilag egy kommunává vált, akár a hasonló, bár nagyobb volumenű Freetown Christiania Dániában. 2017 februárjában azonban egy rendőri razzia tömeges drogfogyasztás miatt véget vetett az R33-nak, a helyet bezárták, az itt élő és szórakozó fiataloknak más helyszínen kellett megtartaniuk a búcsúbulit is. Erről a különleges kommunáról készített dokumentumfilmet Gömör Tamás (művésznevén Tom Gömör) operatőr-rendező A nagy kommunalista forradalom címmel.

Gömör Tamás nemcsak filmezéssel foglalkozik, de zenél is. A nagy kommunalista forradalom című dokuját belsősként készítette, aktív tagja volt ugyanis az R33-nak. „2010 tavaszán, amikor az R33 addigi klubszobája kibővült az azóta már legendássá vált bálteremmel, kezdtem el az akkori zenekarommal lemezt készíteni a stúdióban, illetve a próbatermünk is ott volt. Az alapító tagokkal igen hamar jó viszonyba keveredtem” – ecseteli Tamás a filmjéhez mellékelt útmutató leírásban. Így mikor kedve tartotta, a művész kamerát ragadott, és koncertfelvételeket készített, illetve meginterjúvolta a kvázi kommuna tagjait. Az évek során jó sok anyag gyűlt össze, melyek szerencsére megörökítették az R33 mindennapjait. Gömör Tamás a szórakozóhely bezárását követően tudta, mihez nyúljon, a kommuna tiszteletére készítette el dokumentumfilmjét.

Az R33 története egészen az 1870-es évekig nyúlik vissza, hiszen ekkor kezdte meg működését a közvágóhíd, mint azt a húszperces dokumentumfilm elején is olvashatjuk. A hatalmas, 14 hektáros terület 600 marha befogadására volt alkalmas. Ma már csak emlékét őrzi a közterület az egykori vágóhídnak, mely annak rendje és módja szerint az évtizedek során alaposan leamortizálódott. Ám az R33 (a hely neve a Rottenbiller 33 rövidítése) lakói meglátták a potenciált a Közvágóhídban, és hentesek és marhák helyett ambiciózus fiatalok vették birtokba a helyet. Az R33 rövid idő alatt a budapesti zenei élet egyik főhadiszállásává vált.

Azonban A nagy kommunalista forradalomban megszólaló szereplők szerint az R33 több volt ennél. Mint Percsényi Tibor „Pernye” zenei előadó is elmondja, az R33 nemcsak kommuna, de egy nagy család is volt. És a másik megszólaló, Mészáros Orsolya is csak megerősíti, hogy ide bárki eljöhetett akár lakni is, aki úgy érezte, ebbe a közösségbe tartozik. Orsolya maga is beköltözött az R33-ba, egy idő után a holmijait is elvitte az egyköri közvágóhídra. A résztvevők, illetve lakók mind azt állítják, hogy a hely önfenntartó volt, tagjai kivették a részüket mindenféle munkálatokból, a bulik és zene mellett beleértve az olyan hétköznapi tevékenységeket is, mint a sütés-főzés.

Persze, mint kiderül a dokumentumfilmből, azért voltak konfliktusok is, hiszen egy lányt kizártak a kommunából, mert nézeteltérések miatt nem tartották odavalónak. Ebből is érzékelhető, hogy az R33 valóban egy nagy családként működött, melyben nemcsak a nagy romantikus szabadságeszmények uralkodtak, de az egyénnek áldozatokat is kellett hoznia, ha ehhez a közösséghez szeretett volna tartozni, mivel építeni és fenntartani, nemcsak gyarapítani kellett a kommunát. Így azoknak, akik nem akarták betartani az íratlan játékszabályokat, menniük kellett.

Pernye, Orsolya és a megkérdezett társadalomtudós pszichiáter, Dr. Buda Béla is arról beszéltek, hogy ez a kommuna egyfajta reakció is a mai társadalmi folyamatokra, konkrétan a család válságára. A család mint közösség A nagy kommunalista forradalom főszereplői szerint szétesőben van napjainkban, egyre több házasság végződik válással, és a szülők egyre kevésbé tudják és akarják támogatni gyermekeiket. Ez pedig elidegenedéssel és kiszolgáltatottsággal jár. Az R33 így azok számára is nyitott volt, akik ezekkel a problémákkal szembesültek, hiszen a tagok segítették egymást.

Gömör Tamás dokumentumfilmjének kulcsmondata, hogy ez az egész valószínűleg egyszer véget fog érni, főleg, ha túl nagy méretűvé duzzad, minthogy egy ilyen kommuna intézményesülése vagy kommercializálódása ellenkezik a közösség alapelveivel. Sajnos Orsolyának, Pernyének és a többieknek is igaza lett, mert az R33-nak helyet adó épületet ledózerolták, és itt valószínűleg lakópark fog épülni a IX. kerületi önkormányzat támogatásával. Sőt Gömör Tamás rendező szerint az erjedési folyamat már jóval a razzia előtt megindult, az R33 az utóbbi 1-2 évben sokat vesztett kezdeti lendületéből.

Az R33 lakói, a művészek mindennek a legnagyobb vesztesei, és bár valószínűleg új lakók jönnek ide, a kommuna eszmeisége mindenképp értékes és előremutató volt. Zárszóként álljon itt a Rockstation nevű blogról az egyik tag, Horváth „Pityesz” István (Ex-Neck Sprain) búcsúja az R33-tól: „Én abban bízom, hogy minden egyes böfögés, hörgés, sikoltás, éneklés, dobütés, duplázás, cintányérzaj, riffelés, gerjedés és a többi szállja majd meg a területet és vissza-visszakísértenek majd ezek az emlékek, hogy soha ne felejtse el senki, hogy mit is rombolnak, romboltak le ezzel a kizárólag CSAK pénzügyi érdekkel. Nyugodj békében Vágóhíd és köszönöm, hogy a részese lehettem ennek a csodának”.

A cikkben szereplő kép az R33 egykori Facebook-oldaláról származik.

A nagy kommunalista forradalom megtekinthető a vimeón.

R33

Színes, magyar dokumentumfilm, 23 perc, 2017.

Készítette: Gömör Tamás (Tom Gömör)

Szereplők: Bodóczy Zoltán „Undos” (Grand Mexican Warlock), Dr. Buda Béla (pszichiáter), Dure (Turbo), Mészáros Orsolya, Mihalik Dóra, Perecsényi Tibor „Pernye”, Víg Mihály (Balaton zenekar)