Németh Hajnal képviselte már Magyarországot a velencei biennálén, állított többek közt ki Párizsban, Madridban, Berlinben. Képzőművészetének középpontjában könnyűzenei és kórusművek, operák, performanszok állnak, illetve az ezekről készült fotó- és videódokumentációk. Hol a zenén keresztül tesz átélhetővé történelmi traumákat, hol apró manipulációkkal alakít slágereket politikai állásfoglalássá. Munkái ezáltal könnyen befogadhatók: éppen azzal érik el hatásukat, hogy népszerű kulturális termékeken, például zeneszámok szövegein eszközöl minimális, de egyértelmű változásokat (egy-egy szó megváltoztatása, egy vessző beillesztése), ezzel a ma társadalmába mélyen beágyazott reflexekre hívja fel a figyelmet. Anélkül tud elemi hatást elérni, hogy akár patetikus, akár nehezen értelmezhető, elitista lenne, sőt: munkái ironikusak, szórakoztatóak. A díjjal elnyert tízezer eurós támogatásból Németh Berlinben tervez projektet létrehozni, lehetőleg nonprofit kiállítási helyen. Mivel munkái előadóművészekkel, zenészekkel való együttműködéseken alapulnak, a technikai és anyagköltségeken túl egy egész stáb honoráriumára is gondolnia kell.

Hatvanöt jelentkező versengett a tízezer eurós nyereményért, közülük emelt ki júliusban a nemzetközi zsűri először nyolc művészt, az ő alkotásaikból nyílt meg az Új Budapest Galéria kiállítása. A megnyitón bejelentett végső döntés előtt az brit, francia és német tagokból álló zsűri Budapestre érkezett, hogy személyesen találkozhassanak az alkotókkal, jobban megismerhessék őket és általánosan a magyar szcénát is. „Sokat tanultunk itt” – állítják a zsűri tagjai. Saját feladatukat abban látták, hogy felfedezzenek és bemutassanak új művészeket – ebből a szempontból egyfajta közvetítőknek látják magukat. Kellemes meglepetésként érte őket, hogy látogatásuk során nagyon sok ismerős témával találkoztak: benyomásuk szerint a kortárs művészetnek van egy közös, nemzetközi nyelve, amelyet itt Magyarországon is gyorsan felismertek a díjra jelentkező művészek produkcióiban. Az általuk legjobbnak ítélt nyolc művész alkotásaiból megnyílt kiállítás így nemzetközi színvonalúnak tekinthető, a feldolgozott társadalmi vagy épp történelmi témák általános érvényességűek. „Éppen ez a díj célja – fogalmaz a díj társalapítója, Mary McLoughlin. – Nem a versenyről, nem a győzelemről szól, hanem arról, hogy láthatóvá tegyük a magyar képzőművészetet és támogassuk az alkotókat.”

Az Új Budapest Galériában megnyílt kiállításon persze nemcsak az ő, de az összes finalista munkái megtekinthetőek, mintegy áttekintést adva, hogy a külföldi szakemberekből álló zsűri szerint mi ma nemzetközileg a leginkább releváns Magyarországon – vagy fordítva, a nemzetközileg releváns magyar művészek alkotásain keresztül adva kitekintést a művészeti világ központjaira. Kukla Krisztián, a kiállítás kurátora szerint érdekes ugyanakkor, hogy nem pusztán az egyes művészek minikiállításainak soráról van szó. Bár egy tematikailag kötetlen versenyről van szó, a zsűri által kiválasztott nyolc finalista mindegyike foglalkozik valamilyen szempontból a munkával. A munka alapvető társadalmi és technikai átalakulása visszatérő témáját képezte a 2017-ben igencsak megszaporodott nagy, nemzetközi művészeti eseményeknek is – ez is bizonyítja, hogy a kiállításon bemutatott alkotások nemcsak egymással, de a nemzetközi fejleményekkel is párbeszédben vannak.

A 2011 óta kétévenként, idén negyedik alkalommal meghirdetett Leopold Bloom Képzőművészeti Díj célja a hazai képzőművészek támogatása. A nemzetközi zsűri által kiválasztott alkotó egy külföldi kiállítás létrehozására kap támogatást – így segítve a magyarországi közegben aktív, itthon már elismert művészeket az országon kívül is bemutatkozási lehetőséghez. A nemzetköziség a díj háttértörténetében is hangsúlyt nyer: a díjat az ír házaspár, Mary McLoughlin és John Ward műgyűjtők, a Maurice Ward műtárgyszállító cég tulajdonosai alapították. A díj elnevezése az ír szépirodalom alapművéből, James Joyce Ulysseséből ered: annak magyar származású főhősén, Leopold Bloom szimbólumán keresztül hirdeti az újító művészet, a határokon átívelő kulturális kapcsolatok és a függetlenség fontosságát.

A tízezer eurós díj felhasználásáról a művész teljesen szabadon dönt! Batykó Róbert, a díj első, 2011-es nyertese, Amszterdamban rendezett kiállítását, illetve az amszterdami művészeti egyetemen megkezdett képzését finanszírozta a nyereményből. Nemes Csaba, a 2013-as nyertes két kiállítás létrehozására használta fel az elnyert összeget, az első Rijekában, a második Krakkóban nyílt meg. A 2015-ös nyertes, Katarina Šević pedig épp az idei átadóval egy napon nyitotta meg Franciaországban a kiállítását.

Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2017

A kiállítás megtekinthető: 2017 szeptember 23. – november 12.

Új Budapest Galéria (1093 Budapest, Fővám tér 11–12., Bálna Budapest)

A díjra jelölt, kiállító művészek:

Borsos Lőrinc, Ezer Ákos, Fabricius Anna, Fridvalszki Márk, Gróf Ferenc, Németh Hajnal, Schmied Andi, Szabó Eszter

A kiállítás szervezője:

Kukla Krisztián, Leopold Bloom Művészeti Alapítvány

Zsűri:

Audrey Illouz szabadúszó kurátor és kritikus, a reims-i École Supérieur d’Art et Design és a párizsi Institut Supérieur des Arts oktatója.

Doris Krystof művészettörténész és művészeti író, a bécsi Kunsthalle volt, és a düsseldorfi K21 Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen jelenlegi kurátora.

Ros Carter a southamptoni John Hansard Gallery főkurátora.

Forrás: Zerocom

Fotó: Talabér Géza