“Elég jól ismerem az aligai pártüdülőt, a 2000-es években gyakran jártam ott. Addigra a híres, és építészeti szempontból progresszívnek mondható Kádár villából egy elhanyagolt romhalmaz maradt. Aliga mégis megőrizte azt a speciális hangulatot, amit a szocialista évtizedekben a Balaton partján megteremtett a hatalom. Ismerem Aligát, és éltem a 70-es években, voltam úttörő, tisztán emlékszem arra a napra, amikor Brezsnyev meghalt. De azt nem állítom, hogy a saját emlékeimnél többet tudok erről a korról. Az emlékek pedig becsapósak: akkor voltunk fiatalok, és hajlamosak vagyunk csak a jóra emlékezni.

Életem első portré megrendelését az óvónőtől kaptam, aki megkért, hogy rajzoljam le Kádár Jánost. Otthon a szüleim ezen kiborultak, és először éreztem a saját bőrömön, hogy két valóság van, az otthoni, és az intézményesített külvilág.Ahol viselkedni, vigyázni kell, mit mondunk. Az én generációm megélte a Kádár-kor lazább éveit, az igazi szörnyűségeket azonban mi is csak a szüleinktől vagy a tankönyvekből ismerjük. Álltunk mi is a határon órákat, hogy a Bécsben vásárolt VHS kazettákat a határőrök egyenként átpörgessék, nehogy illegális filmeket hozzunk be az országba, de ezek apróságok ahhoz képest, hogy milyen elnyomó, ellenvéleményt nem tűrő világban élték le nagyszüleink és szüleink életük komoly részét. Nekem 15 év jutott a szocializmusból, és ez a kiállítás biztosan nem jött volna létre, ha nem 74-ben születek. Az aligai idill és az abszurd hatalom keveredik a puritán csenddel a 70-es 80-as évek Balatonja mellett. Üdvözlet Aligáról, mi már jártunk ott, hogy neked ne kelljen.“ - Weiler Péter

Megnyitó: 2017. szeptember 13-án 19 órakor

Megnyitja: Gothár Péter

Megtekinthető:

Godot Galéria (1114 Budapest, Bartók Béla út 11-13.)

2017. szeptember 14.- október 14. között

Forrás: Godot Galéria