A világhírű brazil fotóművész, Sebastiao Salgado nagyszabású tárlata a modern társadalom hatásaitól még mentes, "paradicsomi" tájakra viszi a látogatót, az orosz új akadémizmus jeles képviselője, Olga Tobreluc három alkotói periódusán keresztül is bemutatkozik a Műcsarnokban, míg a szlovákiai Jozef Suchoza installációiban a halál, az újjászületés, a nagy változások témáit változtatja "leheletfinom téri tánccá" - közölte a november 12-ig megtekinthető kiállítások keddi sajtóbejárásán a Műcsarnok művészeti igazgatója.
    

Szegő György elmondása szerint Sebastiao Salgado évtizedekig dolgozott elismert dokumentarista és sajtófotósként, gyakran megörökítve az emberi rombolást és a föld pusztulását. Párizsból hazatérve azonban elhatározta, hogy feltárja a bolygó érintetlen arcát is. Genezis című, monumentális sorozata a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek, a még érintetlen tájak és élővilág felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be.
    

Maria Laura da Rocha, Brazília magyarországi nagykövete a sajtóbejáráson "a természetnek írt szerelmes levélnek" nevezte a Lélia Wanick Salgado által rendezett kiállítást, emlékeztetve arra, hogy Amazónia őserdői Brazília területének 61 százalékát teszik ki.
    

Sebastiao Salgado több mint harminc alkalommal indult felfedezőútra gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval vagy hőlégballonnal, hogy fekete-fehér képein megörökítse többek között a Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait, az Antarktisz és a dél-Atlanti-óceán bálnáit, pingvinjeit, az Amazonas-esőerdő mélyén rejtőzködő állatfajokat és törzseket, a Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet, a sarkkörön lakó nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat, a Grand Canyon szurdokait és Alaszka gleccsereit.
    

Szegő György Olga Tobrelucről szólva felidézte, hogy a szentpétervári alkotó művészete a kilencvenes évek elején vett radikális fordulatot: ekkor tért át a festészetről a fotóval és 3D modellezéssel kiegészített számítógépes grafikára, így kapcsolódva az orosz új akadémizmus irányzatához.
    

Olga Tobreluc elmondta, munkáiban a régi mitologikus hagyományokat kívánja ötvözni kortárs történetekkel. Hat nő című önarckép-sorozatában például maga bújik mitológiai szereplők bőrébe, a Modellek sorozat képein pedig antik istenszobrokat alakít kortárs fiatalokká. Éles kritika fogalmazódik meg az Amerikai katona Irakban címmel az amerikai-brit intervenció elleni tiltakozásként festett munkáján, a Tarquinius és Lucretia címet viselő sorozat pedig az antik erőszak-történetet a mába helyezve gondolja újra a férfi és a nő szerepeit.
    

Jozef Suchoza számos kiállítás után, eddigi alkotói pályáját összefoglalva a Műcsarnokban rendezi első nagyobb önálló tárlatát. A szlovákiai művész elmondása szerint kiállításának fő témája az út, az átlépés és annak rítusai.
    

Jozef Suchoza munkáiban fontos szerepet kap a fény pulzálása, a levegő áramlása és a tükröződések. Az egyén útkeresésére utalnak a Personal Dome és Ladder című munkák. A Cím nélkül (Immaculata) ready-made-je egy nikábot viselő Szűz Mária-szobor, mellyel napjaink vallási konfliktusait idézi meg, Missing Generation című installációjának szellemszerű alakjai pedig a helyi populációk lassú kihalására és a maradék közösség fokozatos elszemélytelenedésére reflektálnak.
    

Jozef Suchoza tárlatának végén a Personal Moses című installáció oldja fel a világ fizikai realitása és az ember belső dimenziói közötti határvonalat.