Dalok, amelyek dalok, de történetek is egyben. Versek, amelyek lehetnek még dalok. Történetek, amelyek felismerhetőek, borzongatóak, kedvesek. Képek, amelyek váratlanul egymáshoz kapcsolódva zenei struktúrákba rendeződtek - szerepel a szervezők által az MTI-hez eljuttatott ajánlóban. Az est címe: Szabad-e hosszan bámulni a végtelent? Visszabámul rád...

Mint írták, a hetvenes évek eleje óta a pályán lévő Másik János zeneszerző, billentyűs azokat a művészbarátait hívta meg az estre vendégnek, akiket a közelmúltban ismert meg, barátaivá váltak, akiknek egyaránt tiszteli a művészi és emberi kvalitásait, és akikkel már az első találkozás után eldöntötte: egyszer majd készítünk valamit együtt.

"Az elmúlt nyolc-tíz év koncertjei, amelyek egy olyan kultúrkör világán belül zajlottak, amely maga is többrétegű, mind korosztály, mind társadalmi státusz és még számos más tekintetben, azt a következtetést adták számomra, hogy dalaimnak van egy speciális világa. Néhány barátom említette, hogy kedvelik az írásaimat és a képeimet is. Röviden ez vezetett az esthez" - fogalmazott Másik János.

A 65 éves Másik János a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium dzsessztanszakát végezte el 1970 és 1973 között, ezután a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének, hangképzés, népzene tagozatán volt hallgató 1976-ig. 1972-76 között az Interbrass együttes zenei vezetője, 1977-79 között a Kőszegi Group, 1980-tól a Dimenzió tagja, játszott a Supergroup lemezén (1982) majd az Európa Kiadó (2016-ig), a Trabant és a Balaton zenekarban játszott. 1986-90-ben saját zenekarával, a Trance Balance-szal koncertezett.

Számos filmzenét szerzett, közöttük volt a Városbújócska (1985), a Meteo (1989) és a Hídember (2002). Írt színpadi zenét is és dalokat Cseh Tamásnak (Levél nővéremnek, Levél nővéremnek 2., Az igazi levél nővéremnek), Bontovits Katinak. Lemezei: MJMJ (1994, Menyhárt Jánossal közösen), A Másik - Peepshow-mennyország (1997), Iguana bár (2001). 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (polgári tagozata) kitüntetést kapta.