Az eredmény arra enged következtetni, hogy bizonyos agyterületek nagyon egymásra hangolódnak a szoros együttműködésben végzett cselekvések során. Az agyhullámok első hasonlóságait ugyanis már az előkészületek alatt észlelték a kutatók - amikor a gitárosok még nem játszottak, hanem csak az ütemet megadó metronómot hallgatták. Az együttzenélés közben azután az elülső és különösképp a központi agyterületek erőteljes szinkronjára lettek figyelmesek a kutatók.

A szerzők a BMC Neuroscience című szaklapban megjelent írásukban úgy vélik, az agy e területei hozzájárulnak ahhoz, hogy a zenészek összehangoltan cselekedjenek. Az azonban tisztázatlan, hogy ezek a szinkronfolyamatok az együttzenélés előfeltételei-e, azaz eleve csak általuk lehetséges a precíz összehangolódás, vagy hogy a kölcsönös figyelés eredményeként jönnek-e létre.