Békéscsabán született 1935-ben, Mokos József festő helyi szabadiskolájában szerezte első ismereteit a képzőművészetről, majd az egri tanárképző főiskolán tanult, ahol Jakuba János volt a mestere. Ezt követően a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1971-től Budapesten élt. Művészi pályafutása mellett több évtizedig tanított, egyebek mellett a Toldy Ferenc Gimnáziumban, később szülővárosában művészeti ösztöndíjat alapított tehetséges diákoknak.
    

Ezüst György az alföldi hagyományok folytatójaként vált ismertté, az alföldi táj és a népművészet hatása érvényesült életképein, tájképein, de a világ számos országában tett tanulmányútjai során szerzett tapasztalatai is megjelentek alkotásaiban. Egri Mária művészettörténész népi szürrealizmusként jellemezte pályájának ezt a vonulatát.
    

"Ez az a talaj, amelyen biztosan állok. A népművészet tiszta szín- és formavilága, az Alföld sajátos atmoszférája lett meghatározója képteremtő logikámnak" - fogalmazta meg ars poeticáját a művész.
    

Alkotásaiban, főleg urbánus képein és szobrain számos művészeti irányzattal, technikával kísérletezett. Kiemelkedő művészportréi között tartják számon Faludy Györgyről, Sütő Andrásról és Tóth Menyhértről készült festményét.
    

A hatvanas évektől több tucatnyi egyéni és csoportos kiállításon szerepelt Magyarországon és külföldön. 1992-ben első magyar művészként állított ki a strasbourgi Európa Palotában, 1995-ben Genfben, a Világkereskedelmi Székházban mutatták be képeit. Munkásságát több könyv és televíziós portréfilm is bemutatta. Képeit közgyűjteményekben, köztük a Magyar Nemzeti Galériában és a békéscsabai Munkácsy Múzeumban, valamint magyar és külföldi magángyűjteményekben is őrzik.
    

A kilencvenes évek végén szervezője és vezetője volt a Budapest XII. kerületében működő nemzetközi művésztelepnek. Fontos szerepet játszott a Dunaszerdahelyi Magyar Galéria alapításában és a békéscsabai Szlovák Galéria anyagának gyűjtésében.
    

Művészetét számos díjjal, köztük Munkácsy-emlékplakettel, Medgyessy-emlékéremmel, Nagymaros Plakettel, az Országos Portré Biennále díjával és 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el.