Az I. világháború volt az első modern háború. Abban az értelemben is, hogy nem csupán a hadseregeknek kellett megküzdeni egymással, hanem a hadviselő felek igyekeztek az egész társadalmukat mozgósítani a győzelem érdekében. A háború ezért Magyarország számára sem csak a hadköteles korú férfiak, hanem az akkori országban élt mintegy 11 millió nő részvételével is zajlott. Ez a kiállítás az ő küzdelmes helytállásukat kívánja néhány jellemző részlet segítségével bemutatni.

Ha a fegyveres harcokban – néhány érdekes, de nagyon csekély számú kivételtől eltekintve – csakis a férfiak vettek részt, a nőkre akkor is fontos feladatok hárultak. A férfiak lelkesítése, a sebesültek ápolása a hagyományos elvárások közé tartozott, de ezt most kiegészítette, hogy a milliószámra a frontra került férfiak helyét is zömmel a nőknek kellett betölteni a gazdaságban. Az elhúzódó háborúban a termelés fenntartásának nagy szerepe volt, s mivel a megtermelt javakból elsősorban a harcoló hadseregek részesültek, a hátországban maradtak ellátása egyre romlott. Ennek kárvallottjai közé tartoztak a sok esetben családfenntartói szerepre kényszerült nők is. A hátország lakói azonban nem csak materiális értelemben nélkülöztek. Sokaknak ennél is nehezebb lehetett a lelki szenvedés: az aggódás a szeretett fiúért, fivérért, férjért vagy kedvesért. A remény, hogy épségben visszatérnek. A szomorúság, ha fogságba kerültek, megsebesültek, ha csonkán és betegen érkeztek haza. A hősi halált haltak után maradt százezernyi gyászoló tragédiája.

A világháborút vívó Magyarország nőtársadalmának történetét alapvetően fényképek segítségével vázoló kiállítás a szöveges magyarázatok mellett több korabeli tárggyal kívánja illusztrálni „üzenetét”.

Együttműködő partnerek: Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, Országos Széchenyi Könyvtár, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Magyar Nemzeti Múzeum.