A világhírű amerikai szoprán és a lett mezzoszoprán szombaton a Metropolitan Operaházban lépett fel utoljára szerepében, és az előadás végén percekig állva ünnepelte őket a közönség. A produkciót a New York-i dalszínház közvetítéssorozatának keretében világszerte figyelemmel kísérhették az operarajongók.

A két énekesnőről már régóta mondogatták, hogy búcsút intenek szerepüknek, amelyben mindkettőjüket hosszú évek óta egyedülállónak tartották. Az előadás kezdetén a Met főigazgatója, Peter Gelb meg is erősítette az erről szóló híreket.

A darab első szünetében adott miniinterjújában Renée Fleming elmondta: hozzávetőleg hetvenszer lépett színpadra tábornagynéként, és úgy érzi, hogy bár tudná még énekelni a szerepet, a csúcson kell abbahagyni. A New York-i operaház új produkciója ráadásul különleges alkalmat biztosított erre - tette hozzá. Robert Carsen rendező a darab bemutatójának évébe, 1911-be, a Habsburg-birodalom alkonyának korába helyezte Richard Straussnak az eredetileg a 18. században játszódó háromfelvonásos zenés játékát.

A rózsalovagban Matthew Polenzani játszotta az olasz énekest, a szünetekben pedig ő készítette az interjúkat a szereplőkkel. A szintén világhírű amerikai lírai tenor megjegyezte, nagy megtiszteltetés volt számára, hogy ő énekelhetett Renée Flemingnek a búcsúelőadásán, és azt is elárulta, hogy különleges bókot kapott tőle: az 58 éves szoprán, aki tábornagynéként a színpadon egy széken ülve hallgatta a szerenádot, odasúgta, hogy neki van a legjobb helye az operaházban.

Elina Garanca az operairodalom egyik leghíresebb nadrágszerepéről beszélve azt mondta: minden bizonnyal Octaviant a legnehezebb énekelni a repertoárjából, és csak a Carmen fogható hozzá. Megjegyezte, hogy a rózsalovag a darabban 17 éves és 2 hónapos, ő pedig épp 17 éve és 2 hónapja énekelte először az ifjú nemes szerepét. Hangja azonban változik, új feladatok felé szeretne nyitni - mondta, és viccelődve azt is megjegyezte, hogy 17 éven át ő futott a nők után, most fussanak a férfiak utána.