E. Ferencz Judit, a Román Kulturális Intézet támogatásával kötetbe rendezett írások fordítója az MTI-nek arról beszélt: az 1980-as évek közepén "cezúraszerűen megszűnt az erdélyi magyar írók románra fordítása", a piac pedig a maga logikája szerint látta el ezt a feladatot, így a mai anekdoták szerint úgy adnak román irodalmi díjakat magyarul alkotó szerzőknek, hogy a zsűri jószerével azt sem tudja, mit is írtak.

A Singularitate gonflabila (Gumimagány) 17 szerzőjének legtöbbje "nagyjából ismeretlen a román közönség számára", kivételt Papp Sándor Zsigmond és az 1970-es években románra fordított Szilágyi István jelent - vélekedett a szakember.

Mint mondta, fordításait olvasva a román szakemberekre is a felismerés erejével hatott, hogy a szerzők "azonos korosztályban is teljesen másként írnak, mint a románok", műveik megjelentetéséhez azonban a legtöbb esetben szükség van dotációra, legyen szó román művek magyar vagy magyarul született munkák román kiadására.

E. Ferencz Judit szerint a piaci elv a befutott szerzők esetében működik, akik mögött kész marketingstratégia áll, példaként említve Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című munkáját.