A portugálul 2015-ben megjelent regény története szerint két férfit sodor egymás mellé az élet: az idősebb egy műtét következtében elveszítette a személyes emlékeit, amelyeket erősen meghatározott a Salazar-diktatúra, a fiatalabb pedig a hétköznapokba belefásulva nem tudja, hogyan is tehetné emlékezetessé az életét. A két férfi együtt ered az elfeledett múlt nyomába.

A könyvbemutatón Afonso Cruz úgy vélte, kétféle író, kétféle írásmód létezik. Az egyik úgy dolgozik mint egy szobrász, a képzeletéből ömlő történetet fejti vissza, elvesz az anyagból, míg megszületik a mű. A másik típus, és ő ilyen, előre tervezi a struktúrát, a regény csontvázát, erre építi rá a többit, a történet "húsát, szerveit, bőrét, ruháját".

"Az írás megkezdésére mindig valamilyen kényelmetlen érzésre van szükség. Például szomjas vagyok. És ha van egy szomjas ember, akkor már tudjuk mi a történet vége: egy pohár víz. Az én feladatom az, hogy a történet műfajától függően mindenféle akadályt állítsak a főhős és a pohár víz közé" - fogalmazott. Manuel Antonio Pina portugál költő idézve hozzátette: ha egy macska fekszik a szőnyegen, abból nem lesz történet. De ha a macska a kutya szőnyegén fekszik, egészen más a helyzet.

Az 1971-ben született Afonso Cruz az írás mellett grafikusként és zenészként is ismert hazájában, valamint mesekönyveket illusztrál és animációs filmeket is rendez. Irodalmi karrierje 2008-ban indult a Carne de Deus (Az Isten húsa) című regényével. A magyarul három évvel ezelőtt megjelent Kokoschka babája című könyvével 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

A szerző elmondta, minden író, amikor leül az asztalához, a világ legjobb könyvét akarja megírni, ebből persze a világ legrosszabb könyve is születhet. Mint fogalmazott, ő ilyenkor szinte élet-halál harcot vív a történetért, ám a lehetséges fogadtatásra nem gondol, mert nem tud hatással lenni rá.

A Virágok egy nagyon finom, érzékekre és érzelmekre ható regény, amely továbbviszi a Kokoschka babája atmoszféráját, motívumait - méltatta a Bense Mónika által fordított könyvet Zelei Dávid történész, aki kitért arra is: a könyv részben az 1974-ben megbukott Salazar-diktatúra idejében játszódik. Úgy vélte, a regény idősebb főhősének amnéziája a rezsimhez kapcsolódó portugál történelmi emlékezet elnyomottságát is szimbolizálja.