Bertold Brecht szövegére Kurt Weill komponált gazdagon hangszerelt muzsikát, amely egy tizenöt tagú jazz-combót ír elő olyan hangszerekkel, mint a bendzsó, a harmónium, a bandoneon vagy a basszusklarinét. Mindebből egyértelműen kiderül, hogy a Koldusopera nemcsak címében, de a maga realitásában is zenés színházba való produkció, amely sikert arathat ugyan prózai színpadon is, az őt megillető közegben azonban elsőbbséget kell élveznie a zenének.

Böhm György szcenírozott koncertként definiálja az általa rendezett, a Művészetek Palotájában április 16-án, Weill saját hangszerelésével műsorra tűzött Koldusoperát. Legfontosabbnak azt tartja, hogy eredeti szépségükben szólalnak meg a gyakran világslágerré lett dalok, amelyeket sokszor transzponálnak a prózai színházakban, hiszen a színészek hangi korlátai sok zenei kompromisszumra kényszerítik a rendezőket. És ha valaki attól tart, hogy prózai dialógusok híján a közönség esetleg elveszti a cselekmény fonalát, felesleges aggódnia. Brecht írt egy narrátor szöveget is, amelyet ezúttal Kocsis Gergely tolmácsol. És semmi sem pótolhatja azt az élményt, hogy a Bicska Maxi, Tigris Brown, Kocsma Jenny és a többiek "bőrében" színpadra lépő énekesek saját énekesi múltjukkal érkeznek, magukkal hozzák a már énekelt szerepasszociációkat is. Kováts Kolos Tigris Brownként egy kicsit Fülöp király is lesz és Sarastro, Mészöly Katalin Mrs Peachumjában ott bujkál majd Carmen, Wiedemann Bernadett Kocsma Jennyje Verdi- és Wagner-tapasztalatokkal lesz teljesebb.

A rendezői koncepció következtében a tisztán akusztikus előadáson a dalok németül szólalnak meg, amelyek tartalmát a narrátor magyarra fordított szövege segít megérteni. Az est karmestere a zenei humorra fogékony Oberfrank Péter lesz, a további szerepeket pedig olyan kiváló előadóművészek tolmácsolják, mint Huszár Anita (Lucy Brown), Kálmán Péter (Bicska Maxi), Szolnoki Apollónia (Polly Peachum), Rozsos István (Mr. Peachum).