Ott maradtak a ritkaságnak számító, neves tervezőkhöz, műhelyekhez köthető bútorok, köztük a Wiener Werkstätte és a Bauhaus jellegzetes termékei, a kecses Thonet székek, a hajlított fémvázas fotelek. A magyar biedermeier és szecesszió remekei, a Kozma Lajos nevével fémjelzett darabok sem kellettek. Csak annak a két restaurált Bauhaus fotelnek volt keletje, amely valószínűsíthetően Kozma műhelyéből származott. Ezt 700 ezer forintos kikiáltási áron vették meg, míg a másik, Kozma Lajosnak tulajdonított darab, az 1920-30-as évekbeli, kártyaasztallá bővíthető konzolasztal ugyancsak kikiáltási áron, 350 ezer forintért ment el.

Az ötvenes évek neves olasz dizájnerének, Paolo Buffának három szekrényét kínálták, de csak az egyik tálalószekrényt vitték el, 950 ezer forintos alapáron.

Néhány érdemesebb tétel az elkeltek közül: az 1910-es években, a J & J Kohn gyárban készült, Otto Wagner által tervezett hajlított bükk karszékpár (410 ezer forint), ugyanezen gyár 1910-es hintaszéke (240 ezer forint), egy 1930-as évekbeli, pirosra festett magyar komód (320 ezer forint), egy art deco bárszekrény (220 ezer forint), egy vitrinpár az 1920-as évekből (240 ezer forint).

A bútorok mellé kalapács alá vitt tükröket, üveg-, fém- és porcelántárgyakat, asztali edényeket, csillárokat, állólámpákat, plasztikákat, festményeket nagyobb érdeklődés fogadta; ezek akár 10-20 ezer forintot is emelkedtek (kínálótálak, hamutartók, italoskészletek). Az eleve magasra taksált műalkotások közül Tóth Gyula háromdimenziós képszobra 550 ezer forintos kikiáltási áron talált vevőre, Fehér László festménye 390 ezer forintról 440 ezerig versenyzett.