A szocialista képzőművészet jelképei című kiállítás történeti része azt az idealisztikus világképet vizsgálja, amely Aradi Nóra 1974-ben kiadott, azonos című könyvében megjelenik - hangsúlyozta Székely Katalin kurátor az MTI-nek, hozzátéve, hogy a tárlat másik részében tizenkét kelet- és közép-európai kortárs művész vagy művészcsoport kritikus újraértelmezésében jelennek meg a szocializmus jelképei videómunkákon, installációkon és grafikákon keresztül.
    

A kiállítás koncepciójának kiindulópontja Aradi Nóra könyve volt. "A kötetéből olyan momentumokat idézünk fel, amelyek megmutatják, hogy mi az a valóság, amit ezekkel az ideális képekkel megpróbáltak elfedni" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy kiderül például, milyen volt valójában a szocialista ifjúságpolitika, ahhoz képest, ami a szocialista realizmus magyarországi "nagyasszonyának" könyvében megjelenik.
    

"A szerző szerint a felszabadulás után a sztrájk már csak a történelmi témák között szerepelhet, ehhez képest a valóságban a szocializmusban is voltak sztrájkok" - hívta fel a korszak ellentmondásaira a figyelmet a kurátor.
    

A Randomroutines magyar alkotópáros (Kaszás Tamás és Kristóf Krisztián) installációja a szocializmusban gyakori tevékenységet, a fúrás-faragást idézi fel az akkoriban gyakran használt betonacélból készült, több részből álló kerítéssel, míg a Kis Varsó (Little Warsaw) szintén magyar művészpárosa Beck András Olvasó munkás című kültéri szobrát emelte ki eredeti környezetéből. Jan Pfeiffer cseh művész Szófiáról készült rajzfilmjét úgy hozta létre, hogy még soha nem járt a bolgár fővárosban, de megpróbálta elképzelni, milyen lehet egy igazi szocialista város.
    

Anna Baumgart lengyel művész filmje arról a vonatról szól, amely az 1920-as évek elején indult Moszkvából Berlinbe, hogy kommunista propagandaanyagokat szállítson nyugatra, köztük a szuprematizmus atyja, Kazimír Málevics által válogatott művészeti alkotásokat. De a vonatot Lengyelországban megállították, és ott is maradt, amíg rakományával együtt megsemmisült. A film egyben egy művészettörténeti művészi nyomozás is - tette hozzá a kurátor.
    

Adéla Babanová cseh alkotó a volt Csehszlovákia egyik nagyratörő utópikus álmáról készített humoros filmet. "Azt szerették volna, hogy a kontinens belsejében elhelyezkedő ország valamilyen módon közvetlen kapcsolatot teremtsen az Adriai tengerhez. Egy vizionárius mérnök elképzelései alapján egy alagutat ástak volna Ausztrián, Szlovénián keresztül a tengerig" - magyarázta a kurátor, hozzátéve, hogy a munkálatok során kivájt földből a tengeren egy szigetet hoztak volna létre, amely Csehszlovákia részét képezte volna, de mindez persze nem valósult meg.
    

A Fokus Grupa horvát csapat grafitrajz-sorozata a 20. század művészettörténetéből olyan eseményeket elevenít fel, amelyben a művész és a munkásmozgalom valamilyen módon kapcsolatba került egymással, míg a Société Réaliste nevű francia-magyar művészpáros Bíró Mihálynak a Tanácsköztársaság idején készült Kalapácsos munkás című híres plakátját értelmezte újra zománctáblákon.
    

Emellett Erik Janecek szlovák, valamint Galántai György, Gróf Ferenc, Szalay Péter és Katarina Sevic magyar művészek munkáit mutatják be a március 19-ig látható kiállításon.