irodalom
Aki hallotta már a Kossuth-díjas Tolnai Ottót mély átéléssel beszélni a gipszről, a nullás lisztről, a bádog ereszcsatornákról, a környezetében vagy éppen képzeletében élő figurákról, aligha szabadul varázslatos hatása alól - fogalmaznak a közleményben.
Tolnai Ottó a legendás újvidéki folyóirat, az Új Symposion alapító munkatársa, és öt éven át főszerkesztője volt. Posztjából 1974-ben a jugoszláv cenzúra nyomására kellett távoznia. Mint írják, Tolnai Ottó nem csupán olyan, a kortárs magyar líra nyelvét megújító verses kötetek szerzője, mint a Vidéki Orfeusz (1983), az árvacsáth (1992) vagy a Balkáni babér (2001), és olyan emlékezetes prózaköteteké, mint a Virág utca 3 (1983), a Kékítőgolyó (1994), vagy a regényként is olvasható rádióinterjú, a Parti Nagy Lajossal közösen jegyzett Költő disznózsírból (2004); hanem öntörvényű, besorolhatatlan művész, aki az őt körülvevő mikrovilág tényeiből, tárgyaiból, törmelékeiből, legendáiból, pletykáiból, figuráiból nagyszabású magánmitológiát teremt.
A Literárium sorozat február 20-án az úgyszintén határon túli írószemélyiség, Végel László fellépésével folytatódik, aki az Új Symposion első generációjának tagjaként az 1967-ben megjelent Egy makró emlékiratai című regényével robbant be a magyar irodalomba, amelynek élvonalában azóta is jelen van - olvasható a közleményben.