A képregény a részlet alapján nagyjából azzal a gondolattal játszik el, hogy a Nyugat szerzőinek mindennapi rutinjába közbeiktatódik egy zombi apokalipszisre emlékeztető forgatókönyv. Az akciójelenetek közé pedig izgalmasan beépül a szerzők viszonyainak karikírozása. Például a zűrzavar közepette Babits megpróbálja Kosztolányira és Karinthyra rátukmálni az eltűnt Ady felkutatását.

Ez a részlet tekinthető egyfajta mesterszövegnek az utána következő Nyugat-antológiához, amelyben Ady, Babits, Balázs Béla, Cholnoky Viktor, Füst Milán, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Lesznai Anna, Móricz, Szép Ernő vagy éppen Tóth Árpád modorában írott szövegeket olvashatunk a kortárs amerikai filmipar egyik legkedveltebb motívumához, a zombihoz kapcsolódóan.

A képregény a részlet alapján nagyjából azzal a gondolattal játszik el, hogy a Nyugat szerzőinek mindennapi rutinjába közbeiktatódik egy zombi apokalipszisre emlékeztető forgatókönyv. Az akciójelenetek közé pedig izgalmasan beépül a szerzők viszonyainak karikírozása. Például a zűrzavar közepette Babits megpróbálja Kosztolányira és Karinthyre rátukmálni az eltűnt Ady felkutatását.

Ez a részlet tekinthető egyfajta mesterszövegnek az utána következő Nyugat-antológiához, amelyben Ady, Babits, Balázs Béla, Cholnoky Viktor, Füst Milán, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Lesznai Anna, Móricz, Szép Ernő vagy éppen Tóth Árpád modorában írott szövegeket olvashatunk a kortárs amerikai filmipar egyik legkedveltebb motívumához, a zombihoz kapcsolódóan.

Ez a paródiagyűjtemény több szempontból válik rendkívül hitelessé, egyrészt nagyon pontos, figyelmes az egyes szerzők stílusára való törekvés (“Vagyok: mint minden ember: étel, / Mint szájba az ürücomb-bevétel, / Élőnek túl szerény,  / Lidérc és böszme lény” Ady “Ó, te nagy Múzsa! Papod így könyörg most: / hagyd meg énnékem Aiolos lehét csak! / Nem botorkálok, agyakért hörögve, / bamba tömegben!” Babits), másrészt viszont gyakran az adott szerző témához, motívumhoz való lehetséges viszonyát is megpróbálják megragadni, kiépíteni a szövegben azt is, hogy a rá jellemző világlátás, művészi habitus irányából mit lehet kezdeni ezzel a témával. A harmadik tényező, amire fontos felhívni a figyelmet, hogy ezek a paródiák az általuk megteremtett apokrif irodalomtörténeti kontextuson, hagyományon belül elkezdenek akarva-akaratlanul foglalkozni a zombi motivikus lehetőségeivel, a motívum stilisztikai és értelmezési horizontjával, azzal, hogy elképzeljék, a megidézett időszak, irodalomtörténeti korszak hogyan viszonyulna hozzá.

A nyugatos szöveggyűjtemény előtt a friss Apokrifben kortárs szépirodalmi szövegekből is találkozunk jó néhánnyal, amelyek előbbivel ellentétben ugyan nem egy hívószó köré csoportosulnak, mégis kimondottan koherens korpuszt alkotnak. Az identitás, illetve az interperszonális kapcsolatok felől például a szövegek nagyobbik része materiális kontextusával, szomszédos szövegeivel is jól összeolvasható. Ebben a részben Kerber Balázs, Németh Gábor Dávid, Bali Farkas Péter. Tinkó Máté, Vass Norbert, Horváth János Antal, Csabai Máté, és Izsó Zita publikálnak.

A Lapszám záró részében Szilvási Viktória Balogh Ádám Nyers, Szabó Csanád Nyirán Ferenc Apróságok kicsiny tárháza, B. Kiss Mátyás pedig Szőlősi Mátyás Váltóáram című kötetétől közöl kritikát.

Ez a paródiagyűjtemény több szempontból válik rendkívül hitelessé, egyrészt nagyon pontos, figyelmes az egyes szerzők stílusára való törekvés (“Vagyok: mint minden ember: étel, / Mint szájba az ürücomb-bevétel, / Élőnek túl szerény,  / Lidérc és böszme lény” Ady “Ó, te nagy Múzsa! Papod így könyörg most: / hagyd meg énnékem Aiolos lehét csak! / Nem botorkálok, agyakért hörögve, / bamba tömegben!” Babits), másrészt viszont gyakran az adott szerző témához, motívumhoz való lehetséges viszonyát is megpróbálják megragadni, kiépíteni a szövegben azt is, hogy a rá jellemző világlátás, művészi habitus irányából mit lehet kezdeni ezzel a témával. A harmadik tényező, amire fontos felhívni a figyelmet, hogy ezek a paródiák az általuk megteremtett apokrif irodalomtörténeti kontextuson, hagyományon belül elkezdenek akarva-akaratlanul foglalkozni a zombi motivikus lehetőségeivel, a motívum stilisztikai és értelmezési horizontjával, azzal, hogy elképzeljék, a megidézett időszak, irodalomtörténeti korszak hogyan viszonyulna hozzá.

A nyugatos szöveggyűjtemény előtt a friss Apokrifben kortárs szépirodalmi szövegekből is találkozunk jó néhánnyal, amelyek előbbivel ellentétben ugyan nem egy hívószó köré csoportosulnak, mégis kimondottan koherens korpuszt alkotnak. Az identitás, illetve az interperszonális kapcsolatok felől például a szövegek nagyobbik része materiális kontextusával, szomszédos szövegeivel is jól összeolvasható. Ebben a részben Kerber Balázs, Németh Gábor Dávid, Bali Farkas Péter. Tinkó Máté, Vass Norbert, Horváth János Antal, Csabai Máté, és Izsó Zita publikálnak.

A Lapszám záró részében Szilvási Viktória Balogh Ádám Nyers, Szabó Csanád Nyirán Ferenc Apróságok kicsiny tárháza, B. Kiss Mátyás pedig Szőlősi Mátyás Váltóáram című kötetétől közöl kritikát.