irodalom
A szovjet kémelhárítás azt az információt kapta, hogy Király Béla vezérezredes, az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzetőrsége főparancsnoka Esztergom környékén bujkál, kézre kerítésével a 26. gépesített lövészhadosztályt bízták meg, amely két felderítőt küldött a városba. A tisztek két hét alatt feltérképezték a várost, végül a jelentés már nem is Király Béláról szólt - idézte fel a történész.
Kun Miklós elmondta, táblázataikban 250-nél több horthysta tisztet és 45 volt csendőrt, valamint 200 papot és szerzetest írtak össze, valamint megemlítették, hogy a városban papi szemináriumok működnek. Egyes, fontosabbnak vélt emberekről részletes kartotékot készítettek, amelyben szerepelt, hogy a célszemély hol és hogyan vett részt az 1956-os eseményekben.
A kutató hozzátette, a két tiszt munkanaplójából már az elején két változat készülhetett, az eddig előkerült összes példányban kipontozták a szovjet tisztek munkáját segítő magyar közreműködők neveit.
Esztergomban sokáig egymás mellett léteztek a forradalom mellett, illetve a szovjetek oldalán álló szervezetek, például a páncélos ezredből is kivált 14 tiszt, akik a szovjetekkel akartak együttműködni, a város tiszti kara szinte az utolsóként adta meg magát - fogalmazott Kun Miklós.
A történész úgy vélte, az 1956-os forradalom és az azt követő szabadságharc nem az életszínvonal romlása és az elnyomás fokozódása miatt, hanem az emberek "nagyfokú szabadságvágya és a vezetés hibái, hatalmi játszmái" miatt tört ki.