Margócsy István hangsúlyozta, hogy a Széchenyi-díj feltétlenül segítség, de életvitele, munkája ezután is ugyanaz marad. Utóbbiról szólva példaként említette egy tanulmányát, amely a XVIII. század második felét vizsgálja abból a szempontból, hogy hogyan használták a magyar nyelvet a kultúrában, az irodalomban, amikor még a latin nyelv volt használatos. A magyar nyelv státusát keresi, azt, hogy milyen volt a társadalmi beágyazottsága, kultusza a kor irodalmában - fűzte hozzá a József Attila-díjas irodalomtörténész.

Két évvel ezelőtt Égi és földi virágzás tükre címmel jelent meg az a kötete, amelyben részletes tanulmányokat közölt a Petőfi Sándor, Arany János, Kisfaludy Sándor és Kazinczy Ferenc körül kialakult kultuszokról.

Margócsy István szerint avantgárd törekvés volt abban az időben magyarul írni. Kölcsey Ferenc ugyanakkor 50 évvel később már magyarul írt, holott azt nyilatkozta, hogy amikor a debreceni kollégiumba járt, jobban tudott latinul, mint magyarul - mutatott rá az irodalomtörténész.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető professzora az oktatói munka mellett szívén viseli az elitértelmiség utánpótlás-nevelésének ügyét is, az 1990-es évek elején például esszéírást tanított a Láthatatlan Kollégiumban. Emellett előadásokat tartott a kolozsvári, a bukaresti, a bécsi, a zágrábi, az újvidéki, a pozsonyi, a római, a nápolyi és a göttingeni egyetemeken is.

Margócsy István kortárs irodalomkritikai munkássága is kiemelkedő: A Nagyon komoly játékok és a Hajóvonták találkozása című kötetében gyűjtötte össze kritikáit a mai magyar irodalomról.

Kritikát most is folyamatosan ír - mondta, megjegyezve, hogy a 2000 című kulturális folyóiratban - amelynek alapító szerkesztője - márciusban jelenik meg Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című elbeszéléskötetéről írt bírálata.

Margócsy István 1949. július 23-án született Nyíregyházán. 1973-ban az ELTE magyar-orosz szakán diplomázott, majd a magyar irodalomtörténeti tanszéken volt oktató, később tanszékvezető egyetemi tanár. 1977-83-ban a Mozgó Világ rovatvezetőjeként dolgozott, 1989-től a 2000 című folyóirat szerkesztője. 1991-2002-ben a BUKSZ rovatvezetője volt. 2004-ben József Attila-díjjal tüntették ki.