Winston Groom: El Paso

A magyar kiadás a világpremier után alig egy hónappal kerül piacra!

„Groom véres portyákkal, bikaviadalokkal, hatalmas csordával tekeri magasra a feszültséget, a főhős, Shaughnessy és félelmetes szamoai testőre veszélyes, magányos üldözésre indulnak. Mindezt Groom történelmi tudása formálja valósággá…” (Kirkus)

El Paso határváros, a történet pedig korszakhatáron játszódik, a huszadik század fordulóján és első évtizedeiben. A nagysikerű Forrest Gump szerzője ezúttal fordulatos történelmi kalandregénnyel áll elő, a helyszín néhány Európában, majd az Egyesült Államokban felvillantott pillanatkép után a viharos, önállósodó Mexikó, amelynek a határhoz közel eső területeit fillérekért vásárolták fel az amerikai vasútmágnások, újságcézárok és mások. Itt minden lehetséges és itt mindenki megfordul: hősök és áldozatok, gyermekrablók, banditák és javasasszonyok – valamennyiüket próbára teszik a háborús körülmények és a gyönyörű, ámde cseppet sem barátságos természet.

A történet egy bostoni árvaházban kezdődik, ahonnan éppen karácsony előtt egy vasútmágnás és a családja örökbe fogad egy kisfiút. Arthur, aki még a vezetéknevében sem lehet biztos, felveszi a szép hangzású Shaughnessy nevet, előkelő iskolákba jár, majd beáll apja mellé a vasúttársasághoz, szerelmes lesz, gyerekei születnek. Már-már beleszürkül egy üzletember hétköznapjaiba, amikor egyik pillanatról a másikra nagyot fordul körülötte a világ. Sivatagon és vadonban üldözi gyermekei elrablóit, akik egyszerre gonosztevők és hős forradalmárok; brutális gyilkosok, akik ugyanakkor az országuk őslakosait akarják jogaikba visszahelyezni. Időben és térben határvidéken járunk, semmi sem egyszerű. Pancho Villát, a gyilkos banditát olvasni tanítja az elrabolt kislány, kísérői pedig olyan valós és képzeletbeli figurák, mint Ambrose Bierce, a világhírű író, vagy John Reed, a szocialista újságíró, illetve Villa egyik alvezére, aki száradó, zsugorodó levágott emberi orrokból fűzött láncot hord a nyakán.

Az olvasó ebből a magával ragadó könyvből talán megtudja azt is, hányféle nézőpontból lehet szemlélni ugyanazt a történetet, hogyan olvad össze izgalmas kalanddá történelmi forrás és fikció. A könyv gazdag, mint egy hatalmas freskó vagy mint maga az élet: érzelmes, gonosz, kegyetlen, tarka és szépséges. Igazi nagyágyú, Winston Groom közel húsz éve várt visszatérése. 

Winston Groom húsz könyv ünnepelt szerzője, köztük a kultikussá vált Forrest Gumpé. Groom ugyanakkor elismert történész és olyan munkák szerzője, mint a Pulitzer-díjra jelölt Conversations With The Enemy (Beszélgetések az ellenséggel), illetve a legújabbak, az Aviátorok és a Tábornokok. Az alabamai Mobile-ban nőtt fel, katonai akadémiára járt, és az Alabamai Egyetemen diplomázott angol irodalomból. Az amerikai hadsereg hadnagyaként szolgált Vietnamban, a negyedik gyalogsági ezred első csapattestében. Századosi rangban szerelt le, majd kilenc éven át dolgozott újságíróként a The Washington Starnak, ezután tíz évig regényt írt Hamptonsban, illetve New York Cityben. Megkapta a komoly elismerést jelentő Harper Lee-díjat és néhány díszdoktori címet, gyakran tart előadásokat a regényeiről és történelmi tárgyú könyveiről. Az alabamai Point Clearben él feleségével, Susannel, és lányával, Carolinával. 

„– Gonosz egy háború – mondta Tom Mix Donitának. – Ezt nevezi háborúnak? – Donita a zsebkendőjébe temette az arcát. A hullák bűze súlyosan telepedett a tájra. – A mexikóiak így harcolnak, asszonyom – felelte Mix. – Nem irgalmazunk és nem kérünk irgalmat.” 

„Johnny Ollas lába alatt remegett a föld, amikor Casa Grande feléje rohant. Egy másodperccel később finom mozdulattal elkerülte a bika szarvát, és a szablyával sikerült a bal szemére megvakítania az állatot. A döfés talált, az állat hányta-vetette a fejét és iszonyatosat bődült. Johnny látta, hogy a sebből spriccel a vér, és egy pillanatra elfogta a remény. Ha a másik szemét is eltalálja, Casa Grande megvakul. De a bika megint balra öklelt, ez nem jó jel.”

„Villa hajnalban mindenkit mozgósított, és egész nap mentek északnak, Agua Prieta felé. Alig látott a dühtől. – Úgy látszik, Mexikóban mindenki engem üldöz – jegyezte meg Bierce-nek és Reednek, akik vele tartottak az oszlop elején. – Ennyi bajom még sose volt emberek elrablásával. Lőnek rám, meggyilkolják a hajtóimat, az őreimet, és már a szállásomra is betörnek.”

Kiadó: Tarandus Kft. 

Műfaj: szépirodalom

Szerző: Winston Groom

Fordító: Lázár Júlia

Cím: El Paso

Print ISBN: 978-615-5584-40-4

ePub ISBN: 978-615-5584-41-1

Prc ISBN: 978-615-5584-42-8

Kötés: puhatáblás, behajló füles

Formátum: 142 x 190 mm

Print fogyasztói ár: 4990 Ft

e-book fogyasztói ár: 2590 Ft

Terjedelem: 552 oldal

Megjelenés: 2016. 11. 05.

Kamila Shamshie: Istent a kőben

Elsőosztályú – intelligens, életteli, magával ragadó. (Daily Mail)

Szerelem, politika, történelem – minden benne van. (Sunday Telegraph)

Megindító történet szerelemről és árulásról, nagylelkűségről és brutalitásról, szereplői sokáig kísérik az olvasót. (Financial Times)

Shamshie szenvedélyes kíváncsisága a birodalmak fejlődésével, hanyatlásával és bukásával kapcsolatban igazán élvezetes olvasmánnyá teszi a könyvet. (The Guardian)

Ritkán áll módunkban a történelem egy adott szakaszát két ennyire ellentétes nézőpontból szemügyre venni. A nagy háborúban Kajjum a brit hadseregben harcol, de sebesülése után az indiai erőszakmentes mozgalom híve lesz. Vivet eleinte csak a régészet és főleg a vonzó Tashin bej érdekli, de ahogy a történet eseményei sűrűsödnek, egyre jobban megérti és képviseli azt a nézetet, hogy egymás kultúráját tisztelni kell, védeni, akár a saját kultúránk ellenében is. A világ éppen attól lesz élhető hely, ha a különbségek nem ellentét forrásai, hanem a közös kincsestár egyformán felbecsülhetetlen darabjai.

A huszadik század első felében járunk, de visszanyúlunk a perzsa Dáriosz idejébe, a régészek egy abból a korból fennmaradt, csodálatos fejéket keresnek. Az indiai Kajjum és az angol Viv két szálon futó, össze-összetalálkozó ikertörténete mégsem csak a szépirodalmi igényű forrásmunkák palettáját gazdagítja. Barangolunk Pesavárban, járunk a Mesélők utcáján, hallunk versbe szedett legendás történetet, látjuk a piacot, tanúi leszünk emberi sorsoknak, gyerekek tudásért, nők emberi jogokért folytatott küzdelmének. És annak is, hogyan mészárolják le a brit katonák az erőszakmentes mozgalom híveit, aztán hogyan vonulnak ki az országból. Figyeljük a pakisztáni nemzeti hőst, a határvidék Ghandiját, aki nem akarja, hogy Pakisztán önálló állam legyen, mert fontosabbnak tartja, hogy India egységes maradjon. Érezzük a piac fűszeres illatát, az olajfákkal párbajozó szellőt.  

„Író csak úgy lehet az ember, ha azt feltételezi, hogy létezik olyan olvasó, aki többet tud nála a regénye minden részletéről – még arról is, hogyan kell megírni egy jó mondatot –, és neki írja a könyvet.” Kamila Shamshie gyűlöli a fölényes hangot, de az író feladatának tartja, hogy írásai segítségével állást foglaljon közügyekben. 

A pakisztáni származású angol író 1973-ban született Karacsiban. Családjában a negyedik – női – írónemzedéket képviseli. Amerikában tanult, 2007-től brit-indiai kettős állampolgár, egyszerre „áruló és elárult”, ahogy azt írta magáról. Szülőföldjét „élete vásznának” nevezi, a Kőbe vésett istenek a hetedik könyve, 2015-ben jelölték érte a legjobb történelmi regényért járó Walter Scott-díjra. 

Kiadó: Tarandus Kft. 

Műfaj: szépirodalom

Szerző: Kamila Shamshie

Fordító: Cziczelszky Judit

Cím: Istent a kőben

Print ISBN: 978-615-5584-25-1

Epub ISBN: 978-615-5584-26-8    

Prc ISBN: 978-615-5584-27-5    

Kötés: puhatáblás, behajlófüles

Formátum: 135 X 210 mm

Print fogyasztói ár: 3990 Ft

Ebook fogyasztói ár: 2490 Ft

Terjedelem: 344 oldal

Megjelenés: 2016.10.30.

Díjak, jelölések:

2015. Walter Scott-díj jelölés

2009. Muszlim írók díja

2009. Orange-díj

2004. Patras Bokhari-díj (Pakisztán)

2002. Mail on Sunday/John Llewellyn Rhys-díj

2000. Mail on Sunday/John Llewellyn Rhys-díj

1999. Miniszterelnöki irodalmi díj (Pakisztán)

Magyar radír 2016

Antológia

Országos szépirodalmi pályázatot írt ki a Kisalföld napilap szerkesztősége és a Tarandus Kiadó. A Magyar Radír 2016 című felhívásra több mint háromszáz írás érkezett a mai Magyarországról. Közülük ötvenöt novellát, elbeszélést válogatott a szakértő zsűri a hiánypótló antológiába.

Minden otthonban féltett kincsnek számít a családi fotóalbum. A legjellemzőbb, vidám és szomorú, elgondolkodtató képek gyűjteménye rólunk, életünk meghatározó történéseiről. A Magyar Radír 2016 antológia Magyarország korképalbuma. Keserédes, ironikus, olykor drámai, húsba vágó, kegyetlenül őszinte elbeszélések arról, hogy milyen társadalomban élünk, milyen kérdések foglalkoztatnak minket. Benne vagyunk ebben a kötetben mindannyian, magunkra ismerhetünk egy-egy szereplőben.

A kiírók célja az volt, hogy legyen hiteles, irodalmi értékű, sokszínű lenyomata ennek az időszaknak, amelyben élünk. Az eredmény önmagáért beszél. Az ország minden szegletéből érkező, kiváló, lényeglátó és egyedi hangvételű írásokat válogatott a zsűri a gyűjteménybe.

Kiadó: Tarandus Kft. 

Műfaj: antológia

Cím: Magyar Radír 2016

Print ISBN: 978-615-5584-37-4

Kötés: puhatáblás, behajló füles

Formátum: 148 x 210 mm

Print fogyasztói ár: 3490 Ft

Terjedelem: 304 oldal

Megjelenés: 2016.11.18.

Radu Tuculescu: Öregmama történetei

„A végtelenül eredeti, innovatív, a világ zajára figyelő Ţuculescu kivételes narrációépítő. Korunk egyik legfontosabb prózaírója.” (Tudorel Urian) 

„Az Öregmama történetei egy erdélyi multikulturális tér kivételes megragadása, az egyszerű ruralitás és az irodalmias urbánusság, a hagyományokon alapuló múlt és a jelenkori irónia, az epikus anyag és a formai kísérletezés ötvözete. Az Öregmama történetei remekmű, a 1990 utáni és mindenkori román irodalom egyik fontos könyve.” (Ion Bogdan Lefter, Familia)

„Ţuculescu Erdélye és Pamuk Isztambulja olyan időt és teret vázol fel, melyek mesterien fűzött történetek színterei. Radu Ţuculescu európai rangú író.” (Cristina Balinte, Cultura)

„Radu Ţuculescu regénye a kortárs román (posztmodern) irodalom csúcsteljesítménye. Szédületes karnevál. Egy lehetetlen mestermű. Az örök Erdélyről. És titkairól.” (KAZ)

Egy eldugott kalotaszegi falu a buja titkaival. A jelenben. Meg a múltban. A múltjában. Ami lehetne bármelyik település a maga zárt közösségével és látszólagos nyugalmával. De Petra Erdélyben van, a nagyvárad–kolozsvári főúttól balra, Feketetó és Sztána szomszédságában. Ide látogat éveken át Kolozsvárról Radu, és Öregmama unokája, Ditta. Az egyszerű vizitek azonban nem másról szólnak, mint történetmesélésről, időutazásról a falu hétköznapjaiban, de leginkább a lakosok múltjában, amelyben előbukkannak a buja, erotikus titkok s a kötődések keszekusza szálai. Először lassan, mintha csak egy tájképet ábrázoló festményvásznat vizsgálnánk, majd ahogy közelebb érünk hozzá, egyre gyorsabban, hogy aztán a szálak között valóságos karneválba keveredjünk… Kapkodjuk a fejünket a szédületes iramtól, beszippant, behúz, feldob, majd kivet magából ez az ördögi tánc, aminek a végén tökéletesen másképp fest a festmény. 

Ahogy Radu is másképp látja Petrát, miután megmerítkezett benne és a petraiak beavatták fülledt titkaikba. Gálanna, Tótjános, Margólili és Hudinella, Hermántibi és Gátipista, a boszorkányos-mézes csábítások és a feketetói vásárok forgataga, a szülői ígérgetésekben fogant jéghideg érdekházasságok elfagyott évtizedeinek sötét titka, a mindig pálinkaszagú háziurak férfiatlan-erőtlen kocsmai szájkaratéja s a mögöttük szeretőt tartó, de pironkodó asszonyságok frivol-erotikus vágyálma, az ösztönök, a vallás, a szokásjog és a kántor asszony vélt nemtudásából kirajzolódó igazság krétaköre… És egy rejtélyes, háromnapos lakodalom, egy ördögi szeánsz, ahol a Holdat is ellopták, egy buja bachanália, egy pokoli dance macabre… Meg egy véres balta fekete hajszálakkal. A Titok, amiről mindenki másképp tud. Valamit. Vagy sehogyan sem… De Öregmama tudja, mi történt akkor és azóta. Meséje lenyűgöző, anekdotáiba furfangosan beleszövi olvasmányait, s bár Petra lakói a dombok ölében elbújt aprócska közösség tagjai, Bulgakov vagy Jack London vagy Conan Doyle nem ismeretlen néhányuknál. Öregmamánál főleg nem… És az Umberto Ecó-i kérdés – Ki a tettes? – megválaszolása ezáltal egyre nehezebbnek tűnik. Pedig az a lakodalom az évszázad szeánsza volt, ahol eggyel kevesebben távoztak, mint jöttek

Radu Ţuculescu: író, dramaturg, műfordító, színházigazgató, televíziós szerkesztő. 1949. január 1-én született Marosvásárhelyen, gyerekkorát Szászrégenben töltötte. A kolozsvári zeneakadémia hegedű szakán végzett, első versei és színházi írásai a ’60-as évek derekán jelennek meg. Próza- és drámaíróként a hetvenes években mutatkozik be, később a kolozsvári rádió és tévé munkatársa, valamint a Filharmónia hegedűse.

Munkáit magyar, olasz, francia, cseh, szerb és német nyelvre fordították le, megjelent műveinek száma húsz. Fontosabb díjai: kétszeres Év könyve díjas (1995, 2009), háromszor nyerte el a kolozsvári írószövetség díját (1984, 1995, 2005), 1996-ban a Nagyváradi Nemzetközi Könyvszalon különdíjasa. Erdély... Spanyolországban című tévéfilmje a Mediawave különdíját kapta Győrben (1994). 

Radu Ţuculescu sajátos hangvételt képvisel az úgynevezett nyolcvanasok nemzedékének irodalmában. Jellegzetesen erdélyi író, regényeiben gyermekkorának vidéki és ifjúságának kolozsvári színtereit idézi fel, szereplői életszerű, autentikus figurák, prózáinak világa a mágikus realizmus mestereinek világával rokoníthatók. Mesélőkedve kiapadhatatlan, stílusa élvezetes, szórakoztató. Egyszerű, de nem nélkülözi a kifinomult, meglepő megoldásokat.