Gallina Zsolt ásatásvezető régész az MTI-nek elmondta: a 11. század végétől 1241-ig Árpád-kori magyarok népesítették be a mai Tázlár területét. Falvaikat, templomukat és temetőjüket a mongol hódítás hírére árkokkal próbálták védeni, de a tatárjárás mindent felégetett. Az elnéptelenedett területet a 13. század második felében a kunok lepték el. Az egykori templomot kibővítve építették újjá, és ismét annak tövében temették el halottaikat.     

A régész hangsúlyozta: az egykori halasi járás egyik legnagyobb régészeti lelőhelyén végeznek feltárást Tázláron, amelyet a nép nyelve - pontosan emlékezve a régi időkre - Templomhegy néven őrzött meg.     

A nagy kiterjedésű homokdombon az első sírok még 2002-ben kerültek elő területrendezés során, majd a lelőhely több részletének szakaszos feltárását követően idén folytatódtak a munkák.     

Gallina Zsolt szerint az biztosnak tűnik, hogy a 11. század végén és a 12. század elején itt élő Árpád-kori magyarok templomot építettek és e köré temetkeztek. A patkóíves szentélyű templom a megszokottól nagyobb és eltérő tájolású volt. A régészek a templom körüli temető számos sírját is feltárták. Előkerültek bronz és ezüst S-végű hajkarikák, gyűrűk, korabeli pénzek és egy ásópapucs.     

A lelőhely érdekessége, hogy az Árpád-kori sírmezőt és a templomot hármas körárok övezte. A szakemberek azt feltételezik, hogy az árkok a temető aktuális határait jelezték, de feltehetően a mongolok ellen védelmi funkcióval is bírtak. A külső árokból számos vasszerszám, középkori tégla, ép malomkő és égett kőtöredék, köztük sok faragott kváderkő került elő, ami a templom erőszakos pusztulására utal. Az árkok alsó részén - feltehetően a tatárjárás időszakából származó rétegben - egy leégett épület deszkafalai is megfigyelhetőek. A középső árokból pedig kilenc edényt tártak fel, amelyeket feltehetőleg a mongolok pusztításai elől rejtett ide.     

Az ásatásvezető régész kiemelte: a tatárjárás után, a 13. század második felében telepedtek meg itt a kunok. Fejlődő kultúrájukra utal, hogy egy veremházban az egyik kemence köré szikrafogót építettek, a falat pedig belül deszkával bélelték. A kunok a 13. század második felétől, a 14. század elejétől kezdtek temetkezni a romos Árpád-kori templomhoz. Formális, majd idővel valóságos kereszténységük jeleként a 14. század végén, a 15. század elején az Árpád-kori helyén - azt egy falszélességgel kitolva - templomot állítottak itt. A tövében feltárt sírokból kettőskereszt és madár díszítésű pecsétgyűrűk, övcsat, különféle ruhaveretek és -kapcsok kerültek elő.  Előkerült egy, a templom sarkához eltemetett kun női csontváz is tipikus kun fülbevalóval. A lelet vállában nyílhegyet fedeztek fel a kutatók.     

A feltáráson egy meglepően összetett szerkezetű és fejlett, 13. század végi épület került elő, amit a kunok építhettek. A ház különlegessége, hogy földfalát fabélés borította és tornáccal rendelkezett.     

A temetők területén újabb árokszakaszokat is feltártak. Az egyikben egy hasra fektetett halottat találtak a régészek, akit feltehetően még a tatárjárás idején hantoltak be ide. Pár évvel korábban egy hasra fektetett, hátra kötözött kezű csontváz is előkerült. Fejénél öt vassarlót, lábánál kést, körülötte az árokból származó köveket találtak. A közösségből kivetett és rendellenesen eltemetett egyén a büntetés minden formáját megkapta. Feltehetően a késő középkor folyamán, még a kunok temethették el így.     

A templomok közelében rengeteg sírt tárnak fel jelenleg is a szakemberek, egymás alatt és felett, két-három, akár négy rétegben, legalább száz sírral számolnak idén is. Gallina Zsolt kiemelte: érdemes megemlíteni egy öreg házaspárt, akiket egymást átölelve, közös sírgödörben temettek el.     

Nehéz megbecsülni a temetők eredeti sírszámát. Mostanáig mintegy ötszáz sírt tártak fel, de számos lelet pusztulását okozta a területen végzett földművelés vagy a kincskeresés. A templomot és a temetőt körülvevő 100-110 méteres átmérőjű külső árok alapján háromezer fölé tehető az ide a 11. és a 16. század között eltemetettek száma.     

A feltárás után egy arasznyi magas fal felépítésével elvégezték a templomok jelképes helyreállítását. A külső árkot és sáncát is rekonstruálták eredeti kivitelében. A templom területére emléktáblát, kopjafát és emlékkeresztet állítottak. Így egy népszerű régészeti emlékparkot hoztak létre a területen, melyet folyamatosan, újabb és újabb látványelemekkel bővítenek.