A földmunkák során, amelyeket a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat megbízásából folyamatosan figyelemmel kísérnek a Budapesti Történeti Múzeum régészei, véletlenül bukkantak a kivitelezők a közműtérképen nem szereplő víztározóra.

Mint Magyar Károly, a múzeum osztályvezető-helyettese elmondta, a ciszterna alapterülete kb. 15 méterszer 9 méter, belmagasságát pedig 2-2,3 méterre becsülik. A ciszterna alján sóderes feltöltés található. - Ez egy régóta használatos technológia a víz szűrésére - magyarázta a régész.

A ciszterna a Várbazárral és a Várkioszkkal együtt 1874-1882 között épülhetett. A Várkioszk pompás, palotaszerű épülete eredetileg vízmű, szivattyúház céljára készült. A pillérekkel alátámasztott nagyméretű, csarnokszerű földalatti helyiség pedig éppen az utóbbihoz kapcsolódva kaphatott szerepet a királyi palota, a Várbazár és a mögötte lévő királyi kertek vízellátásában. A kertekben Erzsébet királyné is szívesen tartózkodott, mi több, a Várbazárt, amely a kertek reprezentatív építészeti lezárását szolgálta a Duna felé, nem utolsó sorban éppen Sissi kedvéért építették meg.

A földalatti létesítmény talán a modern vízvezetékrendszer kiépítésével kerülhetett használaton kívül, majd merült feledésbe. Könnyen lehet, hogy hosszú évtizedek óta, vagy akár közel száz éve nem járt benne senki.

"Nagyon hasonló struktúrájú, ugyancsak földalatti építmény került elő jóval délebbre, a Döbrentei-térnél a főgyűjtőcsatorna építésekor, a vezeték földalatti sajtolása során ütköztek bele. Tüzetesebb vizsgálatára nem volt mód, de a szerkezete nagyon hasonlított, csak kisebb volt. Utólag, a most felfedezett földalatti víztározó fényében szinte bizonyos, hogy az is ciszterna volt" - emelte ki Magyar Károly.

A Várhegy lábánál lévő ciszternára sem számított senki, teljesen véletlenül egy csekély mélységű közműárok ásása során fedezték fel a víztározó kürtőjét.

"Úgy tűnik, hogy a ciszterna egy rendszer része volt" - hangsúlyozta Magyar Károly, hozzátéve, hogy a közelben, a Várkioszk mellett két, a Dunához vezető alagútra is rábukkantak a csatorna árkának mélyítésekor. Eredetileg valószínűleg mindkettő a kioszkbeli vízmű vízvételezést szolgálta. A kisebbiket korábban is ismertek, sőt használtak: a mostani munkákig ezen keresztül vezették ki a rakparti kikötőhöz a szükséges közműveket.

"Az újonnan napvilágra kerül nagyobb alagút is a Várkioszkhoz vezetett, csakhogy a Várkioszk felől már befalazták. Az utat ebbe az irányban egy nagy vasajtó zárja el, amelyet sajnos nem lehetett kinyitni" - mondta a régész.

A csatornafektetés és a hozzá kapcsolódó régészeti megfigyelés előreláthatólag március végéig tart, a továbbiakban pedig a szakemberek a tervanyagokat, s az építéssel kapcsolatos esetleges dokumentumokat vizsgálják.

Nem lehet tudni, hogy mi lesz a ciszterna sorsa. Még nem derült ki, hogy nem ütközik-e bele főgyűjtőcsatorna nyomvonala, illetve ha igen, lehet-e módosítani a terveken. "Az lenne jó, ha lehetőség szerint kikerülnék. Valószínűleg a kivitelezőknek és az lenne a legkedvezőbb. Amennyiben a víztározó a nyomvonalba esik, részben el kellene bontani, részben pedig betonnal kitölteni. Mivel viszonylag nagy légköbméter-terjedelmű építményről van szó, több mint 200 köbméter betonra lenne szükség".

Mint kifejtette, a víztározó ugyan nem régészeti korú emlék, mégis különleges értékkel bír a mind a főváros helytörténete, mind az általános technikatörténet szempontjából. "A főváros történetének későbbi, de fontos szakaszához tartozik, amikor megépültek ezek a pompás épületek - a Várkertbazár, illetve a Várkertkioszk. Úgy tűnik, hogy a víztározó szorosan ezekhez tartozik" - összegezte Magyar Károly.