Tóth Istvánt Cegléd város és a Magyar Fotóművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később gondoskodnak.

A klasszikus fotográfia egyik utolsó mestere volt, rendkívüli szakmai tudás, kompozíciós érzék teszi összetéveszthetetlenné képeit. Legsikeresebb portréja a Nehéz út volt, amely saját életének is szimbólumává vált.

Nyáregyházán született 1923. július 26-án. Kisgyermek volt, amikor szülei Ceglédre költöztek, és élete végéig ragaszkodott szeretett városához. Első fényképezőgépét szorult helyzetben lévő barátjától vette családi fotók készítésének szándékával.

Véletlenül került kezébe egy fotós szaklap, benne Haller Frigyes, a kiváló szakíró fotóművészetről szóló tanulmányával, amely magával ragadta. Ismeretlenül kopogtatott be a mesterhez, aki a kezdő munkáiban meglátta a tehetséget. A fiatal fotográfus megszívlelve Haller igen szigorú képbírálatait és több év kemény munkája után eredményesen mutatkozott be a bordeaux-i fotószalonon.

Páratlan kitartással juttatta el kollekcióit Ceglédről a világ valamennyi kontinensére: 52 országban több mint 2200 kiállításon bemutatott műveiért 327 díjjal jutalmazták, 1980-ban New Yorkban az Évszázad kiváló fotóművésze címet is megkapta.

Képzőművészekről, írókról készített fotói Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Borsos Miklós, Illyés Gyula, Déry Tibor és számos kiválóság arcvonását, karakterét őrzik. Alapító és egyben a legidősebb tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Pest megye és Cegléd díszpolgára, Balázs Béla-díjas, érdemes művész, a Magyar Köztársasági Érdemrend birtokosa, számos nemzetközi fotográfiai társaság tiszteletbeli tagja. Székely Aladár-díjat 1980-ban kapott, 1985-ben UNESCO-díjat vehetett át, a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíját 1998-ban kapta meg, 2009-ben Hazám-díjas lett.

Tagja volt a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségének (FIAP), valamint a Magyar Alkotóművészek Szövetségének is.

Több mint száz önálló kiállításon mutatták be képeit, fotói szerepeltek Buenos Airesben, Rio de Janeiróban, Hamburgban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban, Új-Delhiben, Budapesten többek között a Műcsarnokban és a Vigadóban. 1985-ben ötnyelvű album jelent meg fotóival, 1993-ban Tények és emlékek címmel dokumentumkötet. Századik önálló kiállítását 1996-ban katalógus örökítette meg. C. Fehér Ferenc 2003-ban Az évszázad kiváló fotóművésze, Tóth István címmel jelentetett meg róla kötetet, életmű albumát - magyar és angol nyelven 2006-ban adták ki.