Gerold László az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom tanszékén szerzett diplomát 1963-ban. Az újvidéki Magyar Szó című napilap munkatársa és kritikusa, majd a Híd folyóirat szerkesztője, illetve főszerkesztője volt. 1971-től 2008-as nyugdíjba vonulásáig z Újvidéki Egyetem magyar tanszékén tanított, illetve 1983 és 1991 között tanszékvezetőként tevékenykedett, vendégtanárként Belgrádban és Zomborban is tanított.
    

Munkásságával kiérdemelte a Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat, a Híd Irodalmi Díjat, valamint a Palládium-díjat, amelyet az irodalom, a tudomány és a képzőművészet területen elért kiemelkedő teljesítményekért adnak át. Tagja volt minden jelentősebb irodalmi csoportnak, többek között a Vajdasági Íróegyesületnek. 2002 és 2009 között a vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsnak, a vajdasági magyarság 35 tagú kisebbségi önkormányzatának is a tagja volt.
    

Legjelentősebb műveinek a Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon 1918-2000, majd a Vajdasági magyar irodalmi lexikon 1918-2014 összeállítását, illetve a szabadkai színjátszás történetéről szóló könyveit tartják, azonban számos színikritikai, szociográfiai és esszékötete jelent meg.