Brad Pittet Barack Obama amerikai elnök  múlt héten a Fehér Házban fogadta. Pitt napszemüvegben, kecskeszakállal az állán, háromgombos öltönyben érkezett azzal a céllal, hogy támogatást szerezzen alapítványának, és rajta keresztül sok New Orleans-i áldozatnak.

A színész és barátnője, Angelina Jolie, 2007-ben hozta létre a Make It Right – a sokat mondó MIR – alapítványt a Katrina hurrikán utáni újjáépítés támogatására. Az alapítvány olyan terveket támogat, amelyek biztonságos, olcsó, gazdaságos és természetbarát épület-prototípusokat hoznak létre, a fedél nélküli áldozatok minél gyorsabb otthonhoz jutását biztosítva.

Brad Pitt-nek a MIR alapítvánnyal kapcsolatos tevékenysége szorosan kapcsolódik az építészet iránti rajongásához. Igaz, eredményeit tekintve két nehezen összehasonlítható dologról van szó, annak ellenére, hogy találhatunk kapcsolódási pontokat. Rajongásának, ill. ahogy ő mondja, szenvedélyének kezdete a saját házuk megtervezéséhez kötődik. Az, ha egy színész arra adja fejét, hogy saját otthona terveit kockás papírra vesse és odaadja egy tervezőnek, hogy csináljon belőle házat, nem akkora bűn még egy építész szemében sem. Megvetendő dolog ugyan, de elfogadható.

Viszont, ha építészek közt szóba jön a téma, hogy Brad Pitt dubai luxushotelt tervez, akkor a válasz előre borítékolható: persze, csak a nevét adja hozzá! Mit akar ő, nem is építész! Így könnyű, ismert, csak bohóckodik! Ilyen, vagy ezekhez hasonló, kapásból sorokat záró vélemények bukkannak elő. Természetesen ez nem építészfüggő: találhatunk olyan sikeres színészt is, akit nem fogad be a közösség, mert hiányzik a diplomája. De biztosan akad olyan író is, akit az irodalmárok nem fogadnak be, mert hiányzik a bölcsész végzettsége, ahogy egy Spiegelman-kritikában olvashattam, ahol a szerző  a már félig-meddig befogadott (ám kilétét titkoló) szerzőnek megelőlegezi az egyetemi diplomát.

Pitt építészeti ambíciója annak ellenére is nevetség tárgya lehet, hogy az építészek csekély hányada van  tisztában azzal, hogy sem Le Corbusier-nek, sem Mies van der Rohenak, de még Frank Lloyd Wrightnak sem volt szakirányú képzettsége. Továbbmegyek, vannak uniós államok, ahol az építészeti tervezésnek nem feltétele a szakirányú egyetemi diploma, hovatovább a kamarai tagság sem.

Joggal tehetnénk fel a kérdést: ki a nagyobb építész, az aki summa cum laude elvégzi az egyetemet, de utána a baráti társaságokban elmondott ideákon kívül nem épít semmit, vagy az, aki nem végzett építész, de épít; sőt az építészetet humanitárius célokra is használja, ill. felhívja a figyelmet ezek fontosságára? A válasz egyszerű. Kapásból.

Természetesen a második. Ezt nyilván lehetne árnyalni, helyzetbe és adott körülményekbe helyezni, de tulajdonképpen lényegtelen: aki épít – és relevánsat – az építész. Főleg, ha egy olyan projektet visz véghez, mint Pitt az általa létrehozott alapítványon keresztül New Orleansban. Amihez olyan partnereket talált magának, mint a holland MVRDV, Shigeru Ban és a Morphosis, akik 13 prototípust terveztek már és 90-et fel is építettek az alapítvány segítségével, adományokból. Valójában a kezdeti hóbort mindenféleképpen megbecsülést kell, hogy kiváltson, ha elfogadást nem is. Mert tervezhet ő bármit, véghezvihet bármilyen nagy dolgot, az egyszerű építészek szemében úgyis csak egy kívülálló marad.

Ráadásul gazdag, sikeres, jóképű és Angelina Jolie-val jár.