zene
2009. 03. 09.
Válságkezelés nagykanállal
Az Operettszínház sajtótákékoztatója március 4-én, A Bajadér bemutatója kapcsán
Második alkalommal bizonyítja az Operettszínház, hogy a válság kezelésére kitűnő módszerei vannak: a közönségcsábítás szabadszájú kamasz romantikájától a Bajadérok modernítéséig. A jelszó az összefogás és a posztmodern eklektika volt.
Eseményekben (és finom falatokban) gazdag sajtótájékoztatót tartott az Operettszínház március 4-én, az Indigó indiai étteremben, küszöbönálló bemutatójuk kapcsán. Ezúttal Kálmán Imre A Bajadér című operettjét készülnek előadni, némiképp modernizálva. A legutóbbi bemutató, a Tavaszébredés már megelőlegezte az újdonságokat.
A Tavaszébredés Wedekind expresszionista szövegére épített (illetve azt magyarosított/modernizált) musical, amelyre fiatal, amatőr jelentkezőkből válogatták a társulat nagy részét. A fiatalok rendkívül ígéretesen teljesítenek, kitűnő ének- és táncteljesítményt nyújtanak, azonban ez sem tudta feledtetni velem a modernizált darab néhány furcsaságát, ezért sem írtam eddig róla...
Valószínűleg kissé prűd vagyok, mert engem személy szerint zavar amikor az egyik betétdal refrénje nemes egyszerűséggel csak „Baszott világ”. Bár túlságosan mégsem lehetek az, mivel ha a színpadon 10-15 tinédzser fiú maszturbál, kevéssé zavar, de valami gond mégis lehet a „vallási” lelkiismeretemmel, ha számomra a blaszfémiát súrolja az a kép, amiben egyesül az oltári szentség (áldozás) és a(z egyik) főhős lány szüzességének elvesztése. Mindenesetre erős kép, csak azt nem értem, hogy miért kell ugyanezen lány alteregójának (???) folyamatosan, a darab elejétől fogva jelen lennie a színpadon, a „bukott lányt” megtestesítve?
Kérem szépen, ezek a vonások eltűnhetnek, vagy egyenesen előnyösek lehetnek egy zseniális előadásban. Csakhogy bármennyire is Broadway siker a darab, a zenéje bizony meglehetősen jellegtelen, közepes. Valahogy a Hair és a West Side Story közé gyúrva, némi világzenei beütéssel. Könnyen megjegyezhető dallamok, amelyek legalább ilyen könnyen felejthetőek. A színészek előadása pedig – és itt nem csak az „egykor” amatőrökről beszélek, akik valóban szép összteljesítményt nyújtottak, hanem a néhány „profi” színészről is – eltúlzott volt, a ripacsság határán. Igazi egy nyári sikernek ígérkezik az előadás, amire már senki sem emlékezik télen.
Kálmán Imre operettjéről mindezt nem mondhatom el, hiszen a szerző 1921-es darabja a mai napig szép sikereket arat. Annak ellenére, hogy mind Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház művészeti igazgatója és A Bajadér rendezője, mind pedig Makláry László „főzeneigazgató úr” szerint az operettek előadhatatlanok, felújításra szorulnak.
A felújítás kooprodukcióban készült, részt vett benne a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a szentpétervári Zenés Komédia Színház, a Nivea, és persze a Pentaton szervezőiroda, akiktől Lőrincz Gyögyöt hallhattuk a sajtótájékoztatón.
A szöveg modernizálását Kállai István végezte, a dalszövegeket pedig Müller Péter (Sziámi) fordította újra. A sajtótájékoztatón meg is csodálhattunk egy mini-tercettet Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté és Csere László előadásában, Shopping címmel.
A biztonság kedvéért még bekerült még néhány figura a szüzsébe - egy magyar ujságírófiú meg egy feleség - hogy „mindenkinek legyen párja”, „A tortagyárosból legyen darabíró!” és persze Rajami indiai hercegről is kiderül, hogy titokban a legsikeresebb dalszerző...
Rajami és Odette szerepében Dolhai Attila és Miklósa Erika énekelt egy duettet. A pletyka szerint Attila épp betegeskedett... kívánom, gyógyuljon fel a bemutatóra, mert itt bizony kissé gyengére sikeredett a része.
Szóval jól szórakoztunk, erre egy szót sem szólhatok. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy mindkét darab, különösen A Bajadér szép sikert fut majd be. Csak abban reménykedek, hogy ezúttal a rendezés mind a blaszfémiát, mind a direkt erotikát ezúttal az igényes megfogalmazásra és előadásra cseréli (mert a Tavaszébredés fordítása szerintem bizony helyenként darabos) a márciusi bemutatón.
(Az idézetek a sajtótájékoztatón elhangzó beszédtöredékek.)
Kálmán Imre: A Bajadér
mágikus kult-operett
2009. március 20.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál díszbemutatója
Napjainkban reneszánszukat élik Kálmán Imre művei: sorra mutatják be operettjeit ismét a legkülönbözőbb országokban. Hogy mi e népszerűség titka? Az, hogy korát megelőzve foglalkozott napjainkban is érvényes és izgalmas témákkal, ráadásul zenéjében ma is divatos módon ötvözte a legkülönbözőbb elemeket, a bécsi keringődallamokat a magyaros muzsikával, vagy éppen 1921-es, A Bajadér című, indiai témájú művében az egzotikus, keleti dallamokat az amerikai jazz világával. Így azt nem véletlenül titulálta a New York Times miniatűr nagyoperának! 2009 tavaszán ezen operettjének, a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös premierjével hiányt pótol a Budapesti Operettszínház, hiszen a nagyszerű A Csárdáskirálynő és Marica grófnő után repertoárjára kerül e ritkábban játszott, ugyanakkor történetileg és zeneileg nagyon aktuális, sodró lendületű kompozíciója, A Bajadér.
Az operett magyar kreatív-team által létrehozott változata már hatalmas sikert aratott Szentpétervárott. A rendező, KERO és a dramaturg, Kállai István ugyanis az örökösöktől jogot kapott az átdolgozásra, melynek során megerősödött a szereplők egymáshoz való viszonya, a táncos-komikus-szubrett vonal sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, valamint a párizsi színésznő és az indiai herceg szerelme valóságos, XXI. században is átélhető konfliktusokon keresztül bontakozik ki.
A Budapesti Operettszínház évek óta dolgozik együtt külföldi „testvérszínházakkal”, közülük a szentpétervári Zenés Komédia Színházzal. Kálmán Imre operettjének koprodukciós oroszországi előadását is KERO rendezte, s azt látta a komponista lánya, Kálmán Yvonne is, aki lelkesedett érte.
2009 márciusában ez az új, megfiatalodott változat érkezik Budapestre, ráadásul a librettó mellett a dalszövegek is vadonatújak: Müller Péter Sziámi írta újra őket.
Egy, a mai világba illesztett, de a hagyományokat, elsősorban az izgalmas zenét őrző produkció kerül színre, mely széles közönségrétegeket szólít meg a régi operett-rajongóktól a fiatalokig.
A történet
Az egzotikus-erotikus történet középpontjában Radjami indiai herceg, Lahore trónörököse áll, aki a mulató európaiak életét éli Párizsban, ahol álnéven ő a legsikeresebb slágerkomponista. Korábban Oxfordban végezte el az egyetemet, tanult művészeteket, közgazdaságtant, politikatudományt, egyszóval mindent elsajátított, amit otthon esetleg majd hasznosíthat. Ugyanis hazája ősi törvényei szerint hamarosan meg kell nősülnie, és el kell foglalnia „ősei trónját”. De közben beleszeret Odette Darimonde-ba, az ünnepelt párizsi művésznőbe, s hogy megszerezze őt, még csodás hipnotikus képességeit is beveti...
Különleges előadás, különleges sztárcsapattal
Az előadás nem csak azért különleges ünnepe a magyar operett játszásnak, mert Kálmán Imre talán leggyönyörűbb műve megfiatalodik, hanem mert a főszerepekben a közönség kedvencei, a zenés színpadok sztárjai lépnek fel! Odette Darimonde szerepében az operaházak csillaga, a milánói Scalát, a New York-i Metropolitant, Madrid, London, Párizs, Berlin zenés teátrumait megjárt Miklósa Erika, az opera világában ugyancsak bizonyított Fischl Mónika, s a tehetséges, ifjú primadonna, Lukács Anita látható. Radjami hercegként Dolhai Attila, Magyarország egyik legismertebb és legnépszerűbb musicalszínésze, illetve a Magyar Állami Operaházban és a Budapesti Operettszínházban egyaránt nagy sikerrel szereplő két tenorista, Vadász Dániel és Dániel Gábor lép színpadra. A szubrett-táncos-komikusi négyesfogatban az új generáció már sikeres fiataljai és egy legendás, régi nagy páros látható a kettős szereposztásban: Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté, Oszvald Marika, Csere László/Bódi Barbara, Szabó Dávid, Kékkovács Mara, Peller Károly. További szereplők: Dézsy Szabó Gábor/Petridisz Hrisztosz, Marik Péter/Langer Soma, Jantyik Csaba/Péter Richárd, Sánta László/Oláh Tibor.
A díszleteket Túri Erzsébet, a jelmezeket Velich Rita készíti, a koreográfus Lőcsei Jenő. A szövegkönyv – ahogy már említettük – megfiatalodik Kállai István és Kerényi Miklós Gábor által, a dalszövegeket pedig Müller Péter Sziámi fordította újra. A produkció zenei vezetője Makláry László, akit zenei konzultánsként a Bartók Vonósnényes kétszeres Kossuth-díjas művésze, Komlós Péter segített. Az előadás rendezője KERO.
Minden adott tehát ahhoz, hogy 2009 márciusában, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon egy operett-legenda keljen új életre, s hatalmas siker legyen a nagyszerű, ugyanakkor ma is érvényes történet, a sodró lendületű zene, a látványos rendezés és fiatalok és idősebbek körében egyaránt népszerű sztár-szereplőgárda által!
A Tavaszébredés Wedekind expresszionista szövegére épített (illetve azt magyarosított/modernizált) musical, amelyre fiatal, amatőr jelentkezőkből válogatták a társulat nagy részét. A fiatalok rendkívül ígéretesen teljesítenek, kitűnő ének- és táncteljesítményt nyújtanak, azonban ez sem tudta feledtetni velem a modernizált darab néhány furcsaságát, ezért sem írtam eddig róla...
Valószínűleg kissé prűd vagyok, mert engem személy szerint zavar amikor az egyik betétdal refrénje nemes egyszerűséggel csak „Baszott világ”. Bár túlságosan mégsem lehetek az, mivel ha a színpadon 10-15 tinédzser fiú maszturbál, kevéssé zavar, de valami gond mégis lehet a „vallási” lelkiismeretemmel, ha számomra a blaszfémiát súrolja az a kép, amiben egyesül az oltári szentség (áldozás) és a(z egyik) főhős lány szüzességének elvesztése. Mindenesetre erős kép, csak azt nem értem, hogy miért kell ugyanezen lány alteregójának (???) folyamatosan, a darab elejétől fogva jelen lennie a színpadon, a „bukott lányt” megtestesítve?
Kérem szépen, ezek a vonások eltűnhetnek, vagy egyenesen előnyösek lehetnek egy zseniális előadásban. Csakhogy bármennyire is Broadway siker a darab, a zenéje bizony meglehetősen jellegtelen, közepes. Valahogy a Hair és a West Side Story közé gyúrva, némi világzenei beütéssel. Könnyen megjegyezhető dallamok, amelyek legalább ilyen könnyen felejthetőek. A színészek előadása pedig – és itt nem csak az „egykor” amatőrökről beszélek, akik valóban szép összteljesítményt nyújtottak, hanem a néhány „profi” színészről is – eltúlzott volt, a ripacsság határán. Igazi egy nyári sikernek ígérkezik az előadás, amire már senki sem emlékezik télen.
Kálmán Imre operettjéről mindezt nem mondhatom el, hiszen a szerző 1921-es darabja a mai napig szép sikereket arat. Annak ellenére, hogy mind Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház művészeti igazgatója és A Bajadér rendezője, mind pedig Makláry László „főzeneigazgató úr” szerint az operettek előadhatatlanok, felújításra szorulnak.
A felújítás kooprodukcióban készült, részt vett benne a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a szentpétervári Zenés Komédia Színház, a Nivea, és persze a Pentaton szervezőiroda, akiktől Lőrincz Gyögyöt hallhattuk a sajtótájékoztatón.
A szöveg modernizálását Kállai István végezte, a dalszövegeket pedig Müller Péter (Sziámi) fordította újra. A sajtótájékoztatón meg is csodálhattunk egy mini-tercettet Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté és Csere László előadásában, Shopping címmel.
A biztonság kedvéért még bekerült még néhány figura a szüzsébe - egy magyar ujságírófiú meg egy feleség - hogy „mindenkinek legyen párja”, „A tortagyárosból legyen darabíró!” és persze Rajami indiai hercegről is kiderül, hogy titokban a legsikeresebb dalszerző...
Rajami és Odette szerepében Dolhai Attila és Miklósa Erika énekelt egy duettet. A pletyka szerint Attila épp betegeskedett... kívánom, gyógyuljon fel a bemutatóra, mert itt bizony kissé gyengére sikeredett a része.
Szóval jól szórakoztunk, erre egy szót sem szólhatok. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy mindkét darab, különösen A Bajadér szép sikert fut majd be. Csak abban reménykedek, hogy ezúttal a rendezés mind a blaszfémiát, mind a direkt erotikát ezúttal az igényes megfogalmazásra és előadásra cseréli (mert a Tavaszébredés fordítása szerintem bizony helyenként darabos) a márciusi bemutatón.
(Az idézetek a sajtótájékoztatón elhangzó beszédtöredékek.)
Kálmán Imre: A Bajadér
mágikus kult-operett
2009. március 20.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál díszbemutatója
Napjainkban reneszánszukat élik Kálmán Imre művei: sorra mutatják be operettjeit ismét a legkülönbözőbb országokban. Hogy mi e népszerűség titka? Az, hogy korát megelőzve foglalkozott napjainkban is érvényes és izgalmas témákkal, ráadásul zenéjében ma is divatos módon ötvözte a legkülönbözőbb elemeket, a bécsi keringődallamokat a magyaros muzsikával, vagy éppen 1921-es, A Bajadér című, indiai témájú művében az egzotikus, keleti dallamokat az amerikai jazz világával. Így azt nem véletlenül titulálta a New York Times miniatűr nagyoperának! 2009 tavaszán ezen operettjének, a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös premierjével hiányt pótol a Budapesti Operettszínház, hiszen a nagyszerű A Csárdáskirálynő és Marica grófnő után repertoárjára kerül e ritkábban játszott, ugyanakkor történetileg és zeneileg nagyon aktuális, sodró lendületű kompozíciója, A Bajadér.
Az operett magyar kreatív-team által létrehozott változata már hatalmas sikert aratott Szentpétervárott. A rendező, KERO és a dramaturg, Kállai István ugyanis az örökösöktől jogot kapott az átdolgozásra, melynek során megerősödött a szereplők egymáshoz való viszonya, a táncos-komikus-szubrett vonal sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, valamint a párizsi színésznő és az indiai herceg szerelme valóságos, XXI. században is átélhető konfliktusokon keresztül bontakozik ki.
A Budapesti Operettszínház évek óta dolgozik együtt külföldi „testvérszínházakkal”, közülük a szentpétervári Zenés Komédia Színházzal. Kálmán Imre operettjének koprodukciós oroszországi előadását is KERO rendezte, s azt látta a komponista lánya, Kálmán Yvonne is, aki lelkesedett érte.
2009 márciusában ez az új, megfiatalodott változat érkezik Budapestre, ráadásul a librettó mellett a dalszövegek is vadonatújak: Müller Péter Sziámi írta újra őket.
Egy, a mai világba illesztett, de a hagyományokat, elsősorban az izgalmas zenét őrző produkció kerül színre, mely széles közönségrétegeket szólít meg a régi operett-rajongóktól a fiatalokig.
A történet
Az egzotikus-erotikus történet középpontjában Radjami indiai herceg, Lahore trónörököse áll, aki a mulató európaiak életét éli Párizsban, ahol álnéven ő a legsikeresebb slágerkomponista. Korábban Oxfordban végezte el az egyetemet, tanult művészeteket, közgazdaságtant, politikatudományt, egyszóval mindent elsajátított, amit otthon esetleg majd hasznosíthat. Ugyanis hazája ősi törvényei szerint hamarosan meg kell nősülnie, és el kell foglalnia „ősei trónját”. De közben beleszeret Odette Darimonde-ba, az ünnepelt párizsi művésznőbe, s hogy megszerezze őt, még csodás hipnotikus képességeit is beveti...
Különleges előadás, különleges sztárcsapattal
Az előadás nem csak azért különleges ünnepe a magyar operett játszásnak, mert Kálmán Imre talán leggyönyörűbb műve megfiatalodik, hanem mert a főszerepekben a közönség kedvencei, a zenés színpadok sztárjai lépnek fel! Odette Darimonde szerepében az operaházak csillaga, a milánói Scalát, a New York-i Metropolitant, Madrid, London, Párizs, Berlin zenés teátrumait megjárt Miklósa Erika, az opera világában ugyancsak bizonyított Fischl Mónika, s a tehetséges, ifjú primadonna, Lukács Anita látható. Radjami hercegként Dolhai Attila, Magyarország egyik legismertebb és legnépszerűbb musicalszínésze, illetve a Magyar Állami Operaházban és a Budapesti Operettszínházban egyaránt nagy sikerrel szereplő két tenorista, Vadász Dániel és Dániel Gábor lép színpadra. A szubrett-táncos-komikusi négyesfogatban az új generáció már sikeres fiataljai és egy legendás, régi nagy páros látható a kettős szereposztásban: Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté, Oszvald Marika, Csere László/Bódi Barbara, Szabó Dávid, Kékkovács Mara, Peller Károly. További szereplők: Dézsy Szabó Gábor/Petridisz Hrisztosz, Marik Péter/Langer Soma, Jantyik Csaba/Péter Richárd, Sánta László/Oláh Tibor.
A díszleteket Túri Erzsébet, a jelmezeket Velich Rita készíti, a koreográfus Lőcsei Jenő. A szövegkönyv – ahogy már említettük – megfiatalodik Kállai István és Kerényi Miklós Gábor által, a dalszövegeket pedig Müller Péter Sziámi fordította újra. A produkció zenei vezetője Makláry László, akit zenei konzultánsként a Bartók Vonósnényes kétszeres Kossuth-díjas művésze, Komlós Péter segített. Az előadás rendezője KERO.
Minden adott tehát ahhoz, hogy 2009 márciusában, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon egy operett-legenda keljen új életre, s hatalmas siker legyen a nagyszerű, ugyanakkor ma is érvényes történet, a sodró lendületű zene, a látványos rendezés és fiatalok és idősebbek körében egyaránt népszerű sztár-szereplőgárda által!