Ferenczes István elmondta: ma sem tudná jobban összefoglalni a Csoóri Sándorral kapcsolatos gondolatait, mint abban a versben tette, amelyet Csoóri 70. születésnapjára írt. Akkor döbbent rá arra, hogy mindaz, amit Csoóri Sándor megtestesít és amit leírt, összegzése mindannak, ami előtte történt.
    

Ferenczes István felidézte: Csoóri Sándor egyike volt azoknak a magyarországi költőknek, közéleti személyiségeknek, akik mindig odafigyeltek a határon túli magyar irodalomra és a magyarság sorskérdéseire. "Ez a nehéz időkben erőt adott mindannyiunk számára" - jelentette ki.
    

E törődés, odafigyelés példájaként említette, hogy amikor 1987-ben a kommunista politikai rendőrség, a Securitate Bukarestbe hurcolta, Csoóri Sándor tájékoztatta a történtekről egy előadás közönségét a budapesti Petőfi Csarnokban. Ennek köszönhetően a Szabad Európa Rádió is foglalkozni kezdett az ügyével, és minden bizonnyal a nemzetközi figyelem is hozzájárult ahhoz, hogy nem bántották.
    

Ferenczes István felidézte: éppen a csíksomlyói Mária-kegyhely kisbúcsúján vett részt, amikor Csoóri Sándor haláláról értesült. Megjegyezte: a költő állandó résztvevője volt a pünkösdi csíksomlyói nagybúcsúnak, és amióta nem tudott már eljönni, érezni lehetett a hiányát.
    

Csoóri Sándort élete 87. évében, hosszan tartó súlyos betegség után hétfő kora hajnalban érte a halál.