A chicagói bíróság ítéletéről a BBC News számolt be szerdán. A döntés szerint nem Doig festette azt a sivatagi tájképet, amelyet tévesen neki tulajdonítva tízmillió dollárra (2,7 milliárd forintra) értékeltek. Egyszerű névazonosság okozta a félreértést.
    

Az ügy akkor pattant ki, amikor az évtizedekkel korábban egy kanadai börtönben dolgozó őr, Robert Fletcher azt állította, hogy a Peter Doige aláírással ellátott festményt 40 évvel ezelőtt ő kapta a művésztől.
    

Mikor a híres kortárs festőművész, Doig közölte, hogy nem ő volt az alkotó, a mű értéke nyomban nagyot zuhant, ezért a kép tulajdonosa beperelte a művészt.
    

Az ügy már csak azért is szokatlan, mivel elég ritkán fordul elő élő művészek esetében, hogy azt kellene bizonyítaniuk, nem ők alkottak egy művet. Fletcher azt állította, Doig azért tagadta le munkáját, mert el akarta titkolni, hogy börtönben volt.
    

Az egykori börtönőr azt mondta, hogy 1976-ban vette a képet Doigetól, aki LSD-használat miatt töltötte börtönbüntetését az ontariói Thunder Bay-ben, ahol Fletcher dolgozott.
    

Az intézményben a hetvenes évekből alig maradt fenn az üggyel kapcsolatban használható dokumentum, ezért azok alapján nehéz lett volna ítéletet hozni.
    

Doig viszont határozottan leszögezte: sohasem volt börtönben, a kérdéses időben egy torontói középiskolában tanult. Hozzátette, hogy pályafutásának abban a szakaszában még nem is használt olyan vásznat és festéket, mint a szóban forgó festmény készítője.
    

Az ügy végül akkor oldódott meg, amikor a bíró beidézett egy kanadai nőt, Marilyn Doige Bovardot, aki tanúsította a bíróságon, hogy a kérdéses festményt néhai fivére, Peter Doige festette, az elismert művész névrokona.
    

A skót születésű, 57 éves Peter Doig művei nagy becsben állnak a kortárs művek gyűjtőinek körében, Swamped című, 1990-ben készült alkotását tavaly a Christie's árverésén 25,9 millió dollárért (hétmilliárd forintért) vásárolták meg.
    

A művész az ítélet után közölte: bár győzött az igazság, túl sokáig tartott, amíg kiderült. Megjegyezte: "nem kéne előfordulnia, hogy egy élő művész rákényszerül, hogy megvédje a szerzőségét". Egyúttal a haszonszerzésből perelő Fletchert is bírálta.
    

Fletcher ügyvédje csak annyit fűzött az ítélethez, hogy jóhiszeműen pereltek és elképzelhető, hogy fellebbeznek.