Szárd származású, tehetős polgárcsalád sarja volt. Az iskolai életet szabad szelleme, fékezhetetlen természete nehezen viselte, igazgatóját később a Felsült tudálékos című vígjátékában figurázta ki. Ideje jó részét kocsmákban, a kártyaasztal mellett töltötte, így állandó anyagi problémákkal küzdött. Kalandvágyát a katonaságnál akarta kielégíteni, belépett hát egy gascogne-i gárdacsapatba, ahol félelmetes hírű kardforgató lett, a háborúban kétszer meg is sebesült.

1640-ben visszatért Párizsba, ahol Pierre Gassendi materialista filozófus és fizikus előadásait hallgatta, s megismerkedett Moliere-rel. Az akkor szabadgondolkodóknak, libertineknek nevezett fiatalok köréhez tartozott, akik a francia materializmus kezdeti, bizonytalan, de harcos formáját képviselték. Hírnevét az irodalomban kívánta öregbíteni, ám szélesebb körben merész kalandjai, verekedései tették ismertté. Sokszor nyomorgott, súlyos betegség is gyötörte, 1648-ban apja halála után kisebb járadékot örökölt, de hamar felélte a pénzt.

Az irodalom maradt egyetlen menedéke, verseket, szatirikus leveleket írt, epés költeményekben támadta Mazarin bíborost, majd nem sokkal később Mazarin védelmében írt heves pamfletet, talán érdekből, talán meggyőződésből. A kor divatja szerint főúri támogatót talált Arpajon herceg személyében, aki szerencsére nem volt túl olvasott ember, mert egyébként valószínűleg nem támogatta volna Cyrano műveinek kiadását. A Vegyes művek, két színdarab és vegyes tárgyú levelek gyűjteménye 1654-ben jelent meg. Előző évben bemutatták az Agrippina halála című darabját is, ám merész hangja miatt istenkáromlással vádolták, s levették a műsorról. Nagy vihart kavart a Felsült tudálékos című vígjátéka is, amelyben rabelais-i bőséggel áradnak a bolondos ötletek, a groteszk jelenetek és a vaskos tréfák. (Moliere fel is használta egyes jeleneteit a Scapin furfangjai című darabjában.)

Halhatatlanságát két fantasztikus utópiájának köszönheti: a Holdbéli utazás, valamint A Nap államai és birodalma című regényeiben álom, irónia és értelem fonódik egybe, változatos alakok, mulatságos helyzetek szövődnek össze. Mindemellett a kor tudományos ismereteit is népszerűsíti, s nevetségessé teszi a tekintély, főleg a vallási autoritások uralmát, és szabad, önálló gondolkodásra készteti az olvasót. Művei megjelenése évében, 1654-ben titokzatos körülmények között egy gerenda zuhant a fejére, a korabeli pletykák szerint a papok által feltüzelt fanatikusok követtek el merényletet ellene, maga Cyrano is így vélekedett. Nem sokkal később, 1655. július 28-án Párizsban meghalt.

Nem mindennapi alakja, kalandos élete nyomán írta meg 1894-ben Rostand Cyrano de Bergerac című színművét, amelyből több filmfeldolgozás is készült.