Tréfás György Liszt-díjas érdemes és kiváló művész, a Csokonai Nemzeti Színház örökös tagja, Debrecen díszpolgára életének 85. évében hunyt el.
    

Papp László, a város polgármestere gyászbeszédében kiemelte: Tréfás György nemcsak nagyszerű művésze, hanem hűséges polgára is volt Debrecennek. Bár sokszor szerepelt Debrecenen kívül, mindvégig ragaszkodott a városhoz: Tréfás György neve örökre összeforrt a debreceni operával - mondta.
    

Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója szerint irigylésre méltó pálya volt az övé, mert a közönség minden másnál több erőt adó szeretete mellett a szakma is elismerte: a legnagyobb magyar basszisták egyikeként tartották számon.
    

A pályatársak nevében Mohos Nagy Éva operaénekes búcsúztatta Tréfás Györgyöt, akit a református egyház szertatása szerint helyeztek végső nyugalomra a debreceni Köztemetőben, a szertartást Fekete Károly, tiszántúli református püspök vezette.
    

Tréfás György 1931-ben született Budapesten, zenei tanulmányait magánúton végezte Werner Alajos, Makai Mihály és Hetényi Kálmán növendékeként. 1952 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttesben énekkari tag, 1957 óta a debreceni Csokonai Színház magánénekese.
    

Főbb szerepei: Ozmin (Szöktetés a szerájból), Sarastro (A varázsfuvola), Leporello (Don Giovanni), Rocco (Fidelio), Dulcamara (Szerelmi bájital), Basilio (A sevillai borbély), Attila, Fülöp király (Don Carlos), Hermann (Lohengrin), Koncsak (Igor herceg), a Kékszakállú herceg.
    

Tréfás György a Csokonai Színház örökös tagja, érdemes és kiváló művész 2002-ben megkapta a város díszpolgára címet. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át drámai erejű, nagyszerű alakításaiért, több évtizedes művészi munkássága elismeréseként. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként minden operarajongó viszontláthatja "kőbe vésett" lábnyomát Budapesten, a Nagymező utcában.