A francia filmművészet különálló alkotójának nevéhez elsősorban olyan érzékeny és egyedi filmek fűződnek, mint az 1988-ban forgatott első filmje, a Furcsa hely egy találkozáshoz Catherine Deneuve és Gérard Dépardieu főszereplésével.
    

Ő rendezte az első világháborús katonákról szóló Tiszti szoba című filmet (2001) is, amely Marc Dugain regényéből készült, és meghívást kapott a cannes-i fesztivál hivatalos programjába.
    

Legismertebb alkotása a Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (2003), amelynek főszerepéért Omar Sharif kiérdemelte a legrangosabb francia filmes elismerést, a César-díjat.
    

"Azért lettem filmes, mert gyerekként nem tudtam írni" - mondta Dupeyron 2004-ben, ami azért meglepő, mert valamennyi forgatókönyvét maga írta, gyakran regényeket adaptálva, és saját műveket is publikált. Filmjeiben mindig a társadalomból kirekesztettekkel foglalkozott és az illegális bevándorlás több művének is témája volt.
    

"Nem akarom megváltoztatni a világot, de a világ éppen kettétörik és ezt tudomásul kell venni" - mondta 2003-ban egy kurd fiatal angliai bolyongásairól szóló, Inguélézi című filmje bemutatójakor.
    

A három évvel ezelőtt bemutatott utolsó filmjében - Mon ame par toi guérie (A lelkem általad gyógyul) - a francia mozi szerinte perverz finanszírozási rendszere ellen emelt szót: elítélte a televízió meghatározó szerepét a "diktatórikus" filmfinanszírozásban.