Sapszon Orsit talán Geszti Péter Gringo Sztár nevű zenekarából ismerik a legtöbben, de nemrég megjelent Orsi első saját albuma is, Találkozás címmel, a 2013-ban alapított Sapszon Orsi Quintettel. Repertoárjukban régi magyar slágerek, dalok találhatók, melyek a hangszerelők (Cseke Gábor, Fenyvesi Márton) sokszínűségének köszönhetően varázsos,  derűs-melankolikus világba kalauzolják el a hallgatót.

Sapszon Orsi a zenész társaival együtt szeretné megadni a zeneszeretőknek a rácsodálkozás élményét, modern, jazzes hangszerelésben, előadásban megmutatni, mennyire élvezetes zenei világ tárul fel ma is például Fényes Szabolcs, Szenes Iván, Gábor S. Pál, Bágya András, Mihály István, Wolf Péter, ifj. Kalmár Tibor, Deák Tamás, Walter László, Harmath Imre, Vas Gábor rendkívül igényesen komponált számaiból. A koncertek tanúsága szerint ezeket a dalokat nem csak az idősebbek szeretik, hanem a fiatalok is, éppen a modern, jazzes hangszerelésnek köszönhetően.

Sapszon Orsi zenész családba született, kis korától kezdve klasszikus zenei tanulmányokat folytatott, kórusokban énekelt. Később a jazz és a könnyűzene mellett tette le a voksát, de a klasszikus gyökerek mindmáig jelentősen hatnak a zenei világára, éneklési stílusára.

A Sapszon Orsi Quintet tagjai:

Sapszon Orsi – ének

Cseke Gábor – zongora

Fenyvesi Márton – gitár

Czirják Tamás – dob

Kiss Benedek – bőgő, basszusgitár

Ízelító a lemezből: 

A JazzMa 2016. január 17-i kritikájában Palágyi Ildikó ezzel zárja az írását: „(…) Boldog vagyok, hogy megismerhettem egy olyan lemezt, ami mind a régi slágerek rajongóinak, és mind a kortárs jazz-zene kedvelőinek kedvére lehet.

Orsi manírokat nélkülöző, finom, kiegyensúlyozott éneke a nagyszerű hangszerjátékkal, de méginkább ezekkel a hangsúlyos és megragadó hangszerelésekkel párosítva egy igazán izgalmas és mély anyagot eredményezett, teljesen új meglátásba helyezve ezeket a már jól ismert szövegeket és dallamokat.” – a teljes kritika ITT olvasható.

A JazzMa másnap, január 18-án Csemer Boglárka írását közölte a lemezről, Bogee így véli:  „(…) ezt a lemezt meg kell hallgatni!

Közös zenei kincseink, örökzöldjeink hangoznak el ezen a lemezen olyan köntösben, olyan megfogalmazásban, ami a magyar sanzonokat annyira maivá teszi, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Így van értelme feldolgozáslemezt készíteni! (…)

Sapszon Orsit már régóta figyelemmel követem. Énekesi fejlődésének, érési pontjának ezen a szakaszán egy olyan magabiztos, érett nőt hallok, aki mer a saját hangján énekelni. Senkihez sem tudom hasonlítani Orsi melegséget árasztó, tiszta szoprán hangját. Orsi klasszikus zenei tanulmánya erőteljesen érződik az éneklésén, melyet bravúrosan váltogat popzenei és jazz hangszínekkel. (…)

Ritkán hallok ennyire egységes lemezt. Ez nyílván az örökzöld válogatásnak is köszönhető, de rossz hangszereléssel, rossz ízléssel mindent el lehet rontani. Itt nem ez történik. Orsinak nem volt könnyű dolga interpretálni ezeket a gyöngyszemeket, mert ilyenkor egyszerre kell megfelelni azoknak az embereknek, akik az eredeti dalt rongyossá hallgatták, és azoknak is, akik valami újdonságra vágynak. Ki kell az ő igényüket is elégíteni, úgy hogy közben belecsempésződjön valami saját gondolat, saját dallam. Ebben remek társakra talált zenészkollégáiban.

Azt gondolom, hogy így van értelme feldolgozásokhoz nyúlni. Hozzon bármit is a jövő a csapatnak, készítsenek egy újabb feldolgozás-, vagy saját dalokat tartalmazó lemezt, én mindegyiket kíváncsian várom. Ha ilyen minőségben, kreatívitással tudnak alkotni, akkor ide vele!” – a teljes kritika ITT.

Raffay Zsófia fotói (a szerk.)