Fázsy Anikó 1963–1968 között az ELTE BTK magyar-francia szakos hallgatója, 1974–1979 között a Könyvvilág szerkesztője volt. 1979-1990 között a Magyar PEN Club titkáraként dolgozott. 1984–1991 között a Nagyvilág rovatvezetője, 1991–1993 között olvasószerkesztője, illetve megbízott főszerkesztője volt, 1993 óta a világirodalmi folyóirat főszerkesztője. 1994 óta a Nagyvilág könyvkiadó igazgatója. 2014-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült.

Fontosabb könyvei: A francia színház a XVIII. században (1974); Remények és riadalmak. Új Európa felé (összeállította Nagy Miklóssal, 1991); Szex és tabu (összeállította Nagy Miklóssal, 1992); A demokrácia melankóliája (összeállította Nagy Miklóssal, 1993); A Naphta szindróma (2003).

Elsősorban franciából fordított, többek között François Mauriacot, Emil Ciorant, Misima Jukiót, Marguerite Durast, Albert Camus-t, Michel Foucaultot és George Dubyt.

Szellemisége, nyitottsága, széles műveltsége még betegségben töltött utolsó éveiben is átcsillogott az egyre szorítóbb, egyre nehezebben elviselhető betegség hétköznapjain. Egyre többször maradt távol az általa szervezett programoktól, de a háttérből folyamatosan szerkesztett, szervezett, tárgyalt, pénzt szerzett a tematikus számokra, és segített, ahol kellett. Csendesen és méltósággal várta a halált. Egy széles látókörű, européer szemléletű, szabad gondolkodású, csillogó érvelésű, minőségelvű korszak egyik meghatározó személyisége volt. Isten nyugosztalja!

Bizonyos adatok forrása: wikipedia