"Az album eredetileg a Weöres Sándor-centenáriumra, születésének 100. évfordulójára, 2013-ra volt időzítve, a sors azonban közbeszólt. Bár a felvétel elkészült, egy számítógép meghibásodása következtében úgy tűnt, örökre elveszett. Idén azonban egy informatikus szakember vissza tudta hozni az anyagot, a felvétel zöme keverhető állapotban került elő" - idézte fel az előzményeket Krulik Zoltán, a zenekar alapítója, vezetője, szerzője az MTI-nek.
    

Weöres Sándor-verseket számos alkalommal zenésítettek már meg, népszerűek például a Kaláka, Koncz Zsuzsa, Halász Judit, Gryllus Vilmos, a Szélkiáltó vagy az Alma együttes által előadott változatok.
    

Krulik Zoltán ezúttal az először 1944-ben megjelent Weöres-kötetben található versciklusból, a Rongyszőnyegből válogatott. A költő később újabb hatvan darabbal egészítette ki az eredetileg 120 verset, amely - ahogy Weöres Sándor fogalmazott -, dalokat, epigrammákat, ütempróbákat, vázlatokat, töredékeket tartalmaz.
    

"Ifjú koromban rengeteg Weöres-versmegzenésítést hallottam a Kalákától, a Sebőtől, ezeket a mai napig kívülről fújom. Most azokhoz a költeményekhez nyúltam, amelyekhez tudomásom szerint mások még nem" - mondta Krulik Zoltán.
    

A Rongyszőnyeg rendkívül tarka, színes egyveleg, némelyik népdalra emlékeztet, mások mély filozófiai tartalommal bíró vagy az elmúlást nagyon személyesen megélő írások. Megtalálható benne a férfi és a női vonal, a szerelem, a gyermeki én, a játékosság, a bolondozás. A felhasznált szövegek egy részére már hosszú ideje kézen álltak a zenék, mások néhány éve születtek meg.
    

"Weöres kétszer is járt Kínában, fordított kínai költőktől, és írt távol-keleti témájú verseket. Magam is hosszú ideje vonzódom ehhez a világhoz, adta magát, hogy keleti motívumokat is használjak. Fiatalon szitározni tanultam és a Balkán zenei világát is mélyebben tanulmányoztam korábban. A Rongyszőnyeg más szövegei a magyar népzenére jellemző pentatóniát, illetve az egyszerűségre törekvést hozták magukkal az én olvasatomban" - fejtette ki.
    

A Weöres-verseket Krulik Zoltán három saját dalszövege egészíti ki, ezek korábban az Almanach (2004), valamint a Zarándokének (2008) című Makám-lemezen szerepeltek. "Ennek az a története, hogy egy korábbi Makám-reklámanyagban egy félreértés folytán az Ősz című dalunk szövegét mint Weöres Sándor-verset említettek. Számomra ez megtiszteltetés".
    

A Holdfényt vetettem szerkesztésében hasonló vonalat követ, mint Krulik Zoltán tavaly év végén elkészült szólóprojektje, a Petri György szerelmes és halálverseit megzenésítő, sanzonos lemez: tele van rövid, alig egyperces zenei hangulatokkal.
    

"Mindkét költő esetében annyira erősek a szövegek, hogy nem kívánják a Makám korábbi lemezeire jellemző erőteljesebb, vaskosabb hangszerelést, a hosszabb hangszeres kifejtést" - hangsúlyozta Krulik Zoltán.
    

Pénteken a Fonó Budai Zeneházban a Makám lemezbemutató koncertjén Turek Miklós színművész és Bollók Csaba filmrendező is közreműködik. "Több szöveg megzenésítése csak félig készült el, viszont fontosnak érzem, hogy ezek is elhangozzanak a koncerten, és Turek Miklós fogja elszavalni őket. Bollók Csaba már vetített nekünk a Makám 30. születésnapi estjén a Müpában, most is szabad kezet kapott".
    

A Makámban a zenekarvezető Krulik Zoltán (ének, gitár, pszaltérium, zongora, harmónium) mellett Korzenszky Klára énekel, Eredics Dávid fúvós hangszereken játszik, Kuczera Barbara hegedül, Boros Attila basszusgitározik, Keönch László pedig dobol és ütőhangszereket szólaltat meg.
   

 A Makámot a magyarországi világzene egyik úttörőjeként szokás emlegetni, szintetizált és több kultúrából hozta össze egyedi muzsikáját. Az együttes szellemi elődjének tekinthető Creativ Studio Öt (C.S.Ö.) 1975-1980 között működött, 1980-tól 1984-ig Makám és Kolinda néven létezett Krulik Zoltán zenekara, amely 1984-ben lett Makám és azóta közel húsz stúdiólemezt készített.
    

Az együttes első nyolc-tíz évére alapvetően az improvizatív kamarazene és a strukturalista minimál zene volt jellemző. A Makám a kilencvenes évek közepén a szabad zene felé mozdult el, az ezredfordulóra a magyar népzene archaikus dallamait ötvözte addigra már kialakult jellegzetes formáival, majd következtek az etnoalapú saját szerzemények és szövegek.