Szegvári Menyhért, a darab rendezője szerint a kortárs erdélyi szerző titokzatos, költői misztériumdrámát írt, nagyon is földközeli szereplőkkel és helyzetekkel. "Hitkeresés és akasztófahumor, angyaljárás és kocsmalíra. Két világ, a látható és a láthatatlan, a színház két világa párhuzamosan egymás mellett" - idézte a rendezőt Pilisy Csenge.
    
Mint azt a szóvivő a bemutató napján elmondta, a Hüse Csaba, Ivády Erika és Venczel Valentin szereplésével bemutatandó egyfelvonásos dráma előadásmódja és díszlete is rendhagyó. Utóbbi egy, a csupasz színpad közepén álló kőoltár, amely szakrális hangulatot teremt a remény és az istenbe vetett hit szimbolizálásával.
    
Eközben a szereplők a játék nagy részét a nézőtéren, a közönség soraiban ülve töltik. Onnan folytatnak párbeszédet az éppen a színpadon tartózkodó színészekkel és egymással - tette hozzá Pilisy Csenge.
    
A darab születését - mint azt Visky András beharangozójában írta - egy újsághír, egy alkoholista nővel készült interjú ihlette. A beszélgetés elkészültekor Éva gyógyult alkoholistának számított, ebből a rendkívül ingatag pozícióból tekintett vissza elképesztő humorral és lepusztultságában is föl-fölcsillanó intelligenciával korábbi, tulajdonképpen általa is bizonyos révülettel szemlélt életére.
    
"Hirtelen egy szabad, rendkívül okos nő állt előttem a maga rettenetes erejével és kisugárzásával, valami olyasféle vibrálással, amivel csak a görög hősök bírnak. Egy Antigoné, aki a világot egy temetetlen holttest fölmutatásával teszi próbára" - emlékezett vissza a szerző.
    
A történet szerint ugyanis Éva gyermeke meghal, hogy miként, az nem derül ki, de a főhős gyilkosként él a világban. Hova kerül, akit megölünk? Kinek az életét éli a túlélő gyilkos? Lehetséges vajon levetni magunkról a ránk nőtt, velünk "élő" holttestet, vajon megváltozhat-e, átalakulhat-e egy ember élete? - ezeket a kérdéseket feszegeti Visky András drámája, amelyet februárban még négy alkalommal láthat a Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadán az egri közönség.